Tudom, hogy késő, de azért megkérdezném: Jól csináltam?

Pontosan 15 hete találtam egy nagyon terhes fekete cicát az út szélén sérülten kifeküdve. Elütötték. "Szerencsére" csak a keze tört el, szakadt fel, viszont nagyon sovány és gyenge volt, sok vért is veszített. Összeszedtem, orvoshoz vittem, rendbe tette, kapott infúziót, 2 napot bent töltött a rendelőben. Azután hazahoztam, naponta kötést cseréltem, fertőtlenítettem és etettem, itattam, almoltam.

A megtalálást követő 2 hétre megszült 4 picike cicát. 3-5-7 hetesen leféreghajtóztam az egész családot, majd 8 hetesen közösen megkapták első oltásukat. 11 hetesen újabb féreghajtó, 12 hetesen 2. oltás mindenkinek. Közben 6 hetes korukban elkezdtek enni és én elkezdtem hirdetni őket mindenfele. Naponta 3x etetés-itatás-almolás. 7 hét alatt lett gazdájuk, előtte minden gazdijelölttel találkoztam, beszéltük, kicsit megismertem őket, hogy tuti ne adjam rossz kézbe őket. Tegnap(pontosan 13 hetes, azaz 3 hónapos korukban) mindet elvitték. Az én kikötésem volt a 3 hónapos betöltött életkor, emiatt is nehéz volt gazdit találni.

Jól csináltam? Nagyon szomorú vagyok, nagyon hiányoznak. Az anya cicával együtt nevelgettük őket. És most hirtelen egyedül, gond nélkül maradtunk. Nem találjuk a helyünket. Ő is járkál, prüntyög nekem/nekik, én is csak innen oda ücsörgök. Mit kéne tennem magunkkal? Azon kívül, hogy holnap ivartalanítás a kicsi Shadow-mnak:(