Minden 8 hetes kora előtt elválasztott kiscicának lesz valami baja, akár testileg, akár mentálisan?

Érdemes betartani. Egy pár hetes cicát nagyon nehéz életben tartani, éjjel-nappal foglalkoznod kell vele. Három óránként etetni éjszaka is! Simizni a pociját és a végbélnyílását, hogy tudjon kakilni stb. Hoztam el régebben ideiglenes gondozásba menhelyről pár hetes cicákat, de kudarcot vallottam. :-( Menhelyen még annyi idő sincs rájuk, ezért próbáltam meg. Hozzáértés nélkül nem tanácsolom, várd ki azt a minimum 8 hetet. Ha van anyukája aki még gondozza, ott van a legjobb helye, hogy aztán szép, egészséges cicád legyen. De még akkor is adj neki egy darabig anyatej pótlót.

6-7 hetesen hoztuk el a cicánkat anno, nem azért, mert így akartuk, hanem mert a tulaj szabadulni akart tőlük, ha mi nem visszük el, adja másnak, ő nem akarta tovabb tartani a piciket. Hát, igaz, amit az első ír. Borzalmas hónapok következtek. Amellett, hogy imádtuk őt, iszonyatosan rossz kiscica volt, mindenre IS mászott fel nekifutásból, randalírozott, vadászott a lakásban, velünk is nagyon durván játszott, tele voltunk karmolásokkal, mert nem tanulta meg, hogyan is kell ezt. Az ivartalanítástól vártuk a csodát 6 hónaposan, hát, nem változott semmi. Magától lett egyszercsak normális kb. 8-10 hónapos kora körül. Azóta már majdnem 6 éves, cuki, jófej cica, semmi további probléma nem volt vele, de az a több mint fél év az elején nem volt egyszerű.

1-es vagyok. Az én cicám 13 hetes koráig maradt az anyjánál és 11 hetesen lett ivartalanítva. Egy nyikkja nem volt,mikor elhoztuk, az anyja már 3 napja nem is foglalkozott a kicsikkel. Nem tudom, mi az, hogy vernyog a macska, jelöl, borongat, kapar, szétszed, a függönyön ül, karmol, harap, fúj stb. Konkrétan azt csinálunk vele, amit akarunk. Imádja, ha a levegőbe dobáljuk, hasbafújjuk, bunyózunk vele. Iszonyat bújós és nyugodt kiscica, miközben pl a mászófáján eleven. A nyuszival nem szokattuk, csak összeengedtük-puszi, nyalifali első perctől. Az 5 éves kislányommal imádják egymást. Idegennelazonnal bújós. Na ezt nem fogja nekem egy idejekorán elhozott kiscica gazdija sem ugyan így elmondani. ÉS mielőtt az ivartalanításra ugrana valaki:külföldön ez a szokás, és így nem alakul ki rossz szokás, jelölés és semmiféle rossz hatással nincs a növekedésre. Az enyém pl műtét után már 2 órával a testvéreivel játszott.

Elmesélem a saját tapasztalatomat. Mi úgy alakult, hogy 3-4 hét körül hoztuk el a cicánkat. Lakásba tartjuk. A cica már megismerkedett az alommal mikor elhoztuk, párszor betettük, kapartuk az almot, azóta is hibátlanul használja. Kezdetben nedves vattával törölgettük a popóját, hogy beindítsuk a reflexet, de erre se volt sokáig szükség, gyorsan ráérzett. Jelenleg 14-15 hetes a kicsi, mióta velünk van 400 grammról 1700-1800 grammra nőtt, aktív, játékos. Igaz, hogy szeret rosszalkodni, játékosan harapdálja a kezünket, lábunkat, de ha nagyon rossz kitesszük a kis helyére, hogy érezze vége van a játéknak, nem csapunk az orrára mert az csak felspanolja a játékban. Van szép kis kaparófája, illetve igyekszünk mindennap időt szakítani a játékra (főleg cicapecával, ezzel igyekszünk jól lefárasztani.) Már megtanítottuk neki, hogyha valamit nem lehet akkor azt mondjuk határozottan, hogy nem, vagy shhhh és akkor sokszor abbahagyja az adott rosszalkodást (persze nem mindig, de még kölyök, dacol néha). Én utólag nem bántam meg, hogy korán hozzánk került, korán ráállt a mi bioritmusunkra, megtanulta, hogy este mi alszunk, így nem akar minket piszkálni, lefoglalja magát. Az anyjáért se sírt, csak addig amíg a kocsiban voltunk és haza nem értünk. Természetesen ha van rá lehetőség érdemes az anyja mellett tartani, de én úgy gondolom, hogyha valaki tényleg odafigyel és gondoskodik a macskáról, jó tápokkal eteti, illetve utánaolvas a nevelésének és alkalmazza akkor nem lesz hacsak nincs vmi genetikai gikszer, ami amúgy is gondot okozna.