Akinek nagyon bújos a cicaja? Az én cicám hatalmas nagy macsek, és extra bújós. Egyszerűen állandóan a nyomomban van, ha leülök, már ugrik az olembe, és olyan erősen dorgoli a hatalmas buksijat, hogy félek egyszer felsebzi valahol.

Ismerős! ☺️

Az én cicum reggel mikor meglat elkezd nyavogni korbefutni dorgolozni es míg az ajtotol elerek a konyhaig (kb 2-3 m) az elofordul, h 10 perc 😀 kulonben biztos befut a labam ala es ralepnek. Most is itt fekszik az ölemben, nez, annyira imadnivalo...

Nagyon nem tudsz mit tenni. Szerintem nagyon ragaszkodik hozzad, "anyjanak ", "fonokenek" tart. Talán az a megoldas, h kizarod. En pl wcnel kategorikusan bezarom az ajtot, mert felugrik az ölembe es az zavar... 😀 Szóval probald meg kizarni szerintem.

Így kezdte az idősebb cicám is (most 2 éves, 4 kilós), és most a kicsi is (fél év körüli, nem tudom pontosan mert mentett) ilyen. Szabályokat állítok fel, ilyen egyszerű. A nagynak például kiskorában szokása volt a konyhapultra felmászkálni amikor kajával foglalkoztam. Első néhány alkalommal határozottan letettem, aztán lelöktem, végül jött a vízipisztoly és spricc, ha odajött. Meg persze a hangomat is megemeltem. Túlzás lenne azt mondani, hogy ma már nem megy fel a konyhapultra, de én sose látom :D

A kicsivel nehezebb a dolgom, mert gyanús, hogy süket, így a hanggal való figyelmeztetés kiesik. A legnagyobb gondom emiatt a kaparófára való szoktatással van, mindig a szőnyeget kezdi tépni, és hiába szaladok oda, hogy átvigyem a kaparóhoz, nem rakja össze a dolgokat. A vízipisztoly itt jól jön.

Alapvetően azzal nincs baj, hogy bújnak, egészen megszoktam, hogy

5-ös vagyok, véletlenül elküldtem

Szóval egészen megszoktam, hogy minden szőrös, állandóan hengereznem kell és a macskaszőrömbe néha egy kis kávé is vegyül. A kicsi a nyakamban vagy a mellkasomon szokott ülni ha tévézek vagy a laptop előtt ülök, a nagy ebből már kinőtt. Én annak a híve vagyok, hogy bármilyen cukik és bújósak is, azért nem árt ha hagynak nekünk életteret.

nálam esténként ketten küzdenek azért, hogy rajtam aludhassanak. óvatosan, centinként araszolgatnak. azt hiszik, nem látom őket. pedig de. aztán elfészkelik magukat, nagyot sóhajtanak én pedig engedelmesen becsukom a könyvemet, amit olvasnék.

fél szemmel még látom a szemrehányó pillantásukat, amikor a lámpához nyúlok és a mozdulattól egy kicsit kénytelenek kibillenni a kényelmes vackukból..