Egy nagyon fèlős (talált) cicát hogyan tudom legkönnyebben magamhoz szoktatni?

Szeretem a cicákat de sosem vettem őket pènzèrt csak azért mert 'fajtatiszták'.

Egy cicám volt eddig akit szintèn találtam, de már felnőtt volt és emberekhez szokott, nagyon barátságos volt és bújós, imádtam benne ezt. (Nagyszuleim cicái nem ennyire barátságosak, ezért is volt fura annyi szeretetet kapni tőle)

A minap pedig egy elhagyott kis cicára bukkantam, mármint kb a szomszèdèk macskájától való de sem az anyja sem a szomszèdèk nem törődtek vele. Valaki elmondása szerint már három napja sírt ugyanazon a helyen ahol megtaláltam. Nem hagyhattam ott elpusztulni ezért elvittem egy állatorvoshoz ahol kapott vitamint és szemcseppet, azóta itt van nálam már második napja. Nagyon picike de már tud magától inni tejet és junior eledelt.

Ezen kívül nagyon fèlős, eljutottunk odáig hogy már nem sziszeg ha közeledek hozzá, viszont mindig próbál elbújni előlem. Ha a szobában hagyom és közeledek felè mindig szalad egy búvóhelyet keresni. Elég sokat sír is.

Hogyan tudnám a leghatásosabban magamhoz szoktatni? Próbálom simogatni, ölbe venni, de nem akarom túlzásba se vinni.

Örülnék, ha őt is olyan kis bújós cicának tudnám nevelni, de szükségem van pár tanácsra 😊

Köszönöm, ha írtok!

23n