Miért viselkedik így a kismacskám?

Ez a szocializáció része a testvéreivel, az anyjával is. Tőlük tanulja meg első körben a határokat, amiket majd később újra kéne definiálnia veled, mint gazdival. 5 hetesen még hetekig a családjával lenne, ha kényszerűségből fogadtad örökbe ilyen korán, akkor ezt el kell fogadni.

Ilyen fiatalon még más bánásmód kell neki, mint később. Ha bizonytalan vagy, érdemes lenne egy macskamentésnél érdeklődni, hogy hogyan kezeld a helyzeteket. Szívesen segítenek általában tanácsokkal, tippekkel.

Ha nagyobb korában (2-4 hónaposan) és megmarad ez a viselkedés, ott már el lehet kezdeni neked leszoktatni finom eszközökkel (nem bántással, nem fenyítéssel!).

Normális. Szólj rá erélyesebb, hogy NEM, ha durvul, húzd el a kezedet is, előbb-utóbb megtanulja, hogy nem vadulhat.

(Anyjától is kapna egy koppintást, de ez ugye most elmarad. Neked kell tanítani őt.)

Ismerőseim így jártak:

Örökbefogadtak egy egyke cicát. Eleinte nagyon kis édes volt, most 2 éves, és nagyon antiszociális lett. Nem lehet megsimogatni, mert harap, karmol, fújtat, morog és egyszerűen megbolondul ha hozzáér valaki. Sosem volt bántva, nem fenyítették, azért lett ilyen, mert nem volt kivel játszania. Most lett még nekik plusz kettő macska, (tesók) és nagyon békések. Ölbe lehet venni, babusgatni, nem bánják. A "régi" cicát nagyon nem érdekli a dolog, de ha közel mennek hozzá, akkor helyre rakja őket. A kicsik hamar megtanúlták, hogy a zsémbes felnőtt nem az a játszótárs típus.

Visszatérve a kérdéshez, szocializálció keményen, annál jobb ha van egy másik (legjobb, ha korabeli) cica, vagy ha felnőtt, akkor jó vérmérsékeltű, nem idegbeteg. Nem azt mondom, hogy szerezz mellé még egyet, csak nem árt, ha nagyon odafigylesz erre.