Cicák összeszoktatása: hagyjam a nagyot, vagy erőltessem kicsot jobban?

Felnőtt kandúr cicám mellé érkezett egy nőstény kiscica 1 hete. Nem volt túl lelkes a fogadtatás, a nagy először morgott, fújt, de nem is számítottam rá, hogy egyből összeborulnak.

1 hét elteltével ott tartunk, hogy a nagy cica a kicsi érkezése óta kb. kiköltözött az udvarra (kijárós, bentinek szerettem volna, de nem bír bent megmaradni egyszerűen, a kicsi nem megy ki, és nem is fog, ha rajtam múlik), csak enni jön be. Előtte az egész napot bent töltötte általában, csak éjjelre ment ki. Tudom, hogy hol van, látom őt, egész nap itthon van, csak épp be nem jön. Eddig enni is alig akart, illetve velem se nagyon állt szóba, ez most már enyhült, normálisan eszik és velem már ugyanolyan kedves, mint előtte. A kicsire alapból nem fúj már, csak bámulja tisztes távolságból, néha odamegy és megszagolja, de ha a pici menne felé, vagy visszaszagolna, akkor ráfúj vagy rámorog egyet. Nem bántja, nem is próbálta bántani, csak elzavarja a közeléből.

Mikor bejön enni, nem szoktam egyből kiengedni utána, hogy szokja a másik cicát, így egy 15-20 percet gyakorlatilag összekényszerítem vele. Ha ez nem lenne, azonnal menne ki, amint evett, de így meg sosem szoknak össze.

A kérdés az lenne, hogy szerintetek próbáljam kicsit jobban erőltetni a dolgot, vagy hagyjam rá a nagyra, majd jön a saját tempójában? Eddig mindig csak egyke cicám volt, nem csináltam még ilyet.