Milyen hihetetlen, de igaz történetek vannak macskákról? (Párat én is mondok)

Question

Egyik macskám (cirmos) kifejezetten élvezi, ha fenekeljük. Ha abbahagyjuk, akkor nyávog, hogy mit képzelünk, ő még kéri.Eközben olyan hangokat tud kiadni, hogy nem hinnétek el, hogy az egy macska, ha nem látnátok, hogy igen, ezeket a hangokat ő adja.Ugyanezzel a macskával kvázi bármit meg lehet csinálni, olyan dolgokat is, amik miatt egy másik macska màr rég hisztizne. Hasát csiklandozni, farkát csesztetni, fejjel lefelé tartani a testét, mindent enged és közben még dorombol is. Ezen kívül áriázni is szokott. Rengeteget nyávog, beszél.

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Reggel az ablakban ülve várja a postást, ha az elmegy akkor jön lefeküdni 😂
Meg is jegyezte már a postás hogy ő még ilyet nem látott..nem is kell csengetnie mert látja hogy hátra fordul és nyávog nekem hogy jött valaki. Le is videózta már párszor.

Válaszadó #1 · Answer

Volt egy macskám, 4 hónapos kora körül került hozzám. Az anyja kóbor volt, lefialt. Az egykori gazdája szomszédja gondozta őket, de ő is csak úgy hogy kaját rakott ki, mind az anyja, mind a kölyök teljesen elvolt vadulva, felajánlották nekünk hogy segítenek megfogni, ha be tudjuk fogadni, megtörtént.
A kölyök úgy félt, hogy az első pár napban nem lehetett hozzáérni, karmolt, harapott, menekült, majd kezdett lenyugodni, de olyanokat csinált, hogy ha közeledtem hozzá bemenekült valamilyen kis résbe, csak akkor evett, amikor nem látott, rendkívül bizalmatlan volt. 3 hónapig türelmesen próbáltuk kézhez szoktatni, nem akart enyhülni a félelme, majd egyik nap anyám nyitva hagyta a bejárati ajtót, amin kiszökött egyenesen az utcára és eltűnt. Három napig kerestük, amikor az utcafrontunkon lévő fán találtuk meg, amikor meglátott keservesen nyávogott. Én másztam fel érte létrán, önként odajött a kezembe ült és onnantól hirtelen pálfordulatot vett a viselkedése. Egyáltalán nem félt tovább tőlem, bújóssá vált, jött oda, nehezebbé vált lerakni, mint megfogni, mellettem kezdett aludni, nem félt többé mellettem enni. És mindezt gyakorlatilag úgy mintha egy kapcsoló billent volna át. Esküszöm ő volt eddigi életem legbarátságosabb macskája.

Válaszadó #2 · Answer

Laktam egy házban, ahol volt egy nagyon cuki cica, gyakran volt kint a folyosón, lehetett simizni. Egyszer eltűnt. Sokáig keresték. Vagy egy év eltelt, és akkor visszakerült. Szerintem már senki se gondolta volna.

Válaszadó #4 · Answer

Anyámnál van egy lízingelt macskám (én tartom el de ott lakik). Egy időben azzal szívatta anyámékat, hogy a villanyt kapcsolgatta. Rájött, hogy hajnalban anyám reggeli rutinja az hogy felkel, villany, etetés. Így a villanykapcsolást összekötötte a kajával és ha éjszaka éhes volt vagy unatkozott, szépen felugrott a konyhaszekrényre és rájuk b-ta a villanyt :D azóta volt egy felújítás és az új bútort úgy csinálták meg, hogy ne érje el róla a macsek a kapcsolót, azóta nyugi van.

Válaszadó #5 · Answer

Gyerekkoromban volt egy orosz kék SZÍNŰ kandúrom. Nálunk született,burmai,sziámi stb keverék volt.Ha az utcán találkoztunk,elfordította a fejét.
Akkor sem ismert meg,ha nőstényt hozott a virágoskertbe. Ilyenkor alkalmi süketet játszott mindig.A kan spánielemmel állandóan összebújva aludtak,nyalogatták egymást.
Viszont a kan beagle rettegett tőle. A macska ütötte-verte szegény beagle-t.Úgy volt a sorrend, hogy spániel-macska-beagle 🤣🤣🤣Mikor a macsek megszületett, olyan volt,mint egy kisegér. Komolyan. Egyszínű szürke volt.

Milyen hihetetlen, de igaz történetek vannak macskákról? (Párat én is mondok)

Kapcsolódó kérdések: