Szerinetek jó ötlet a macskat pórázon hámmal avgy nyakörvvel sétáltatni?

Nah az első válaszoló egy igazi állatkínzó :P

Aki lakásban tart egy macskát, és még azt is hiszi hogy ez számára a legjobb az elég nagy hülye, már bocs!

Nem kell sétáltatni azt a szegény állatot, ki kell engedni a szabadba...én 10 éve kinntartom a macskáimat, és még soha a büdös életben nem volt olyan gond, hogy beteg lett volna mert egy oltása hiányzott...pedíg eléggé kivoltak téve például kullancsveszélynek, és a sündisznó ismeretlen kórokozóinak...de nem kapták el, mivel hagyom őket szabadon, hadd legyen akkora területük amekkorát meg tudnak védeni a tbbi macskától!

Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyom őket megfagyni, és enni is csak akkor kapnak ha előhozzák a pincéből a megfogott egereket...de ha négy fal közé zárjuk az egy macskának börtön.

Ismét az elsőválaszoló remek írásából egy példa: a macskafű! Nah most őszintén van olyan ember aki szerint a macskának jobb egy 30x30-as kis tálsában elültetett fű egy egész kertnyi friss fű, és föld helyett? Ne legyünk már nevetségesek!

Első vagyok. Nem állatkínzó vagyok, hanem állatbarát, de gondolom, a kérdés feltevője nem kertes házban él, hanem valszeg emeleti lakásban. Különben nem kérdezett volna ilyet...

Macskának is nyilván a kert a jobb, de tapasztalatból tudom, hogy a gazdi nyújtotta biztonságos környezet legalább ennyire fontos. Szobacicák (boldog szobacicák) vannak, voltak és lesznek, valamint társasházban, emeleten lakók is. Kóbor macskának lenni autóval kivasalva gondolom rosszabb, mint emeleten, a gazdival játszani.

Állatkínzó tk. az, aki nem segít, nem fogad be gazdátlan állatokat- ha TEHETI, mindenféle álindokkal... Én megteszem...

Nekem is szobacicám van, és kiskora óta hozzászokott a hámhoz, és a sétáláshoz is.

Nem hülyeség csak azért, mert furának tartjátok.

A megszokott útvonalon már nagyon ügyesen elcsászkál, csak az a lényeg, hogy biztonságban érezze magát.

Szerintem nem állatkínzás, mivel panelban lakunk szerintem sokkal inkább állatkínzás az, ha ki sem jut a lakáson kívülre.

Nem erőltetek rá semmi olyat, amit ő maga nem akar... macskáról lévén szó nem is lehetne...

Van egy nagy kertünk a szomszédos településen, oda is ki szoktuk vinni, és mivel nagyon nyugodt természetű cica, nagyon jól tűri a hám, és az 5 méteres póráz adta korlátait.

Persze, gondolom most minden okos hozzászólónak lesz valami negatív véleménye, de nem panaszkodik a macska, szerintem nagyon jó sora van nálunk, annál mindenképpen jobb, ami kóbor cicaként várt volna rá, ha nem vesszük magunkhoz.

Ha kölyökkoruk óta megszoknak egy életmódot, szerintem a macskák is képesek alkalmazkodni az olyan tőlük egyébként idegen dolgokhoz, mint a hám és a póráz.

Csak nem kell olyan elvárásokkal tekinteni rájuk, mint egy kutyára. Mert ők erősebb egyéniségek, nem alázkodnak meg.

Én a nyulaimat sétáltatom, és mindig kapok egy-két hálás puszit:)

Meg azért mászik az ölembe rendesen mind a kettő.