Egy macska mi alapján választ gazdát? Mint a kutyáknál, aki enni ad nekik?

A kutyának az a gazdája aki úgy viselkedik és aki akar, nem az aki eteti.

A macska sem választ gazdát, az a gazdája aki foglalkozik vele, nem az állat dönt normális esetben.

A mi cicánk engem választott, pedig se nem etettem, se nem foglalkoztam vele, sőt, még itthon sem nagyon voltam.

(Nem szerettem az elején őt, mert akkor tűnt el a korábbi cicánk, és még nagyon friss volt a dolog. Vele én foglalkoztam, mégis a tesómat választotta.)

Azóta persze összebarátkoztunk, most is itt ül. :)

Nálunk én etetem őket, én foglalkozom velük a legtöbbet úgyhogy én vagyok a gazdájuk, engem jobban szeretnek a többi családtagnál. :)

A kutyát is én etetem, én foglalkozok vele a többet, mégis joban örül ha apukám labdázik vele... szerintem a kutyák jobban szeretik a férfiakat, rájuk jobban is hallgatnak.

Én és a cicám között egészen különleges kapcsolat van:)

Elmesélem ,hogy mi ketten ,hogy találtunk egymásra.Vagy inkább ő ,hogyan talált engem meg/választott ki.:

Aznap elmentem bevásárolni ésbávásárlás után ,amikor mentünk a nővéremmel a kocsihoz megláttam egy autóban egy vörös kiscicát és hirtelen megragadott egy különleges érzés ,hogy bárcsak lenne egy macskám.Onnét az építkezésemre mentem.Tudni illik akkor már 3hónapja építettünk magunknak családi házat.Aztán kint űcsörögtem az építkezésen a teraszon ,amikor megláttam egy gyönyörű felnőtt cirmos cicát közeledni felém.Ott dorombolt nekem simogattam stb. és valahogy éreztem ,hogy van valami különleges,sors szerű a találkozásunkban.Ritka az ilyen ,de tényleg így volt nem csak úgy mondom.Mivel még a szüleimmel élek tudtam ,hogy nem köthetek vele szorosabb barátságot ,mert ők nagyon félnek a macskáktól.Bementem a házba,becsuktam az ajtókat a macska felugrott az ablakpárkányra és onnan nézett engem.Az a macsek akit három hónapig senki sem látott ott utána minden nap ott volt velem és egyre jobban megszerettem.És csodátt tett ,mert a szüleim is megszerették őt és többé nem féltek tőle.Szinte mindig minden hova követ.És csak nekem fogad szót.Aztán 2hónap után elvittük állatorvoshoz beoltattni féregteleníteni stb. Előtte végig kérdeztünk 5 utcányi embert ,hogy ki-é a cica ,de senki sem ismerte.Kidderült,hogy3-om éves és kislány:) Azóta megépült a ház és és velünk él meg a kisbolognesünkkel.Kibejárós cica(vagy ahogy ezt nevezik)De Ő nem igen megy el csavarogni a nap 22órájában velünk van.A másik kettőben meg elmegy csavarogni ,de általában há'l Istennek arra terjed ki ,hogy az öt házzal arréb lévő cicuhoz megy barátkozni.Ez a mi történetünk:)Ő kiválasztott magának és én akkor sorsszerűen éreztem ,hogy Ő az én cicám és már el se zudnék szakadni tőle.

Néha léteznek ritka pillanatok.De én az elöttem szólóknak adnék igazat az egy állat gazdája aki ápolja,neveli,szereti,eteti és gondoskodik róla,törődik vele.És ezt az állat mélyéségesen mély és rengeteg szeretettel fogja meghálálni:)