Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Hogyan lehet ezt feldolgozni?...

Hogyan lehet ezt feldolgozni? Elment a cicám.

Figyelt kérdés

Ma, mikor hazaértem 3 körül kezdtem el keresni. Volt már olyan, hogy nem volt itthon, szeret kószálni, kis 4 hónapos kandúrka, de most mégis tudtam, hogy baj van. Végigkérdeztem minden szomszédot, mire végül egyikük tudta, hova lett.. Az előttük lévő placcon viszont már csak egy hatalmas vérfoltot láttam. El nem tudom képzelni, hogy ennyi vér tudott jönni egy olyan apró cicából.. Látszik, ahogyan arrébb vergődött az útról és a körvonalai is, ahol feküdhetett.. Félek, hogy akár órákat is szenvedhetett, hogy nem adtam meg neki mindent, hogy nem volt elég boldog cica azalatt a 4 hónap alatt..

Úgy érzem, soha nem volt még ilyen cicám, és nem is lesz. Igazi ölcica volt, folyton felkéreckedett, puszilgatott, masszírozott a mancsaival, felmászott a nyakamba.

Reggel, mikor mentem, kijött a kerítésen kívülre, van előttünk egy füves rész, ott ült. Be akartam zavarni, hogy nehogy elüssék vagy valami baja legyen, de folyton visszaszaladt és leült a betonra. Ahogy szálltam be a kocsiba csak nézett az óriási sárga szemeivel, mintha elköszönne.. Nem tudom kiverni a fejemből azt a tekintetet, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy utoljára látjuk egymást. Borzasztó ez az érzés, és hihetetlen bűntudatom van. Nekem egész nap jókedvem volt, mikor ő lehet itt haldoklott. Már most eszméletlenül hiányzik, hogy nem lesz, aki úgy fog elém szaladni minden nap, mint ő. Vannak még cicáim, de egyikük irányából se érzem azt a bizalmat, amit felőle. Hatalmas nagy űrt hagyott maga után.


2011. okt. 11. 18:09
1 2
 1/12 A kérdező kommentje:
Természetesen nem sajnáltatni akarom magam, csak úgy érzem, így könnyebb lesz feldolgozni. Köszönöm annak, aki válaszol.
2011. okt. 11. 18:10
 2/12 anonim ***** válasza:
22%
Nem találtad meg végül a cicát? (bocs, ha hülye kérdés, de ez nem derült ki)
2011. okt. 11. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

Sajnálom,és tégedi is sajnállak.Tudom milyen az,amikor elveszítjük a társunkat,mintha egy darabot tépnének ki belőlünk.Nekem az egy éve Német juhászomat ütötte el egy furgon,a karjaimban halt meg.Emlékszem a mai napig,a zavaros tekintetére amikor ölembe vettem a drága fejét,és amint megpillantott megnyugodott,és meghalt. :(

Jó,hogy kiírtad magadból,így könnyebb és gyorsabb lesz feldolgoznod a kis drága halálát.

Kívánok neked sok erőt hozzá!

2011. okt. 11. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Szerencsére én nem láttam, nem sok maradhatott a pici testéből.. Egy ismerősünk elvitte és eltemette, nemsokára megyek megnézni és megköszönni.
2011. okt. 11. 18:19
 5/12 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom. :(

Ne hibáztasd magad, nem tudhattad, hogy ez lesz. Ha ott lettél volna vele, és látod meghalni, az még megrázóbb lett volna. Csak arra gondolj, hogy most már jó neki és nem szenved. Foglalkozz sokat a többi cicáddal, próbálj velük is olyan "kapcsolatot kialakítani", mint a kis kandúrral.

2011. okt. 11. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Az én macskám 3 éve halt meg. Szörnyű volt. Nagyon bűntudatom van mert nem szerettem eléggé. Remélem jó helyen vannak! Ezek az apró teremtmények annyi kínt viselnek el, és most a menhelyi cicókra is gondolok.

"Becsüld meg az életet mert ha nem teszed a halál ráébreszt mennyi minden akartál még elérni igazából"

2011. okt. 11. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim válasza:
100%

Úgyanígy érzek. :'((

Volt 2 vadászgörényünk egyszer nálam aludt a barátnőm és reggel felhívott apum hogy nézzem rá a Lorára (így hívták az egyiket) mert hogy hajnalba nagyon rosszul és láttam hogy alszik és kiakartam venni hogy megsimogassam de többé nem kelt fel és a barátnőm meg megse tudott nyugtatni mert vagy 1 óráig sírtam és nemtudtam feldolgozni a halálát. :'( Pedig még csak fél éves volt azelőtt kaptam 2 héttel szegénykémet. :'(( Most májusba meg a testvére pusztult el. :'( Bevittük a kórházba ott este felhívtak hogy megműtötték és nagyon jól van de meg kell várni hogy reggelig kibírja-e de sajnos nem. :'( Nagyonnagyonn szomorú voltam. :'(( De most van 2új görink és rájuk nagyon odafigyelek vigyázok rájuk mint a szemem fényére. Szerintem a többi cicáddal annyit legyél amennyit csak tudsz. :'((

2011. okt. 11. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
100%

Szia,


Őszinte részvétem.Nekem van egy majdnem 10 éves cicám,akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.Bele sem merek gondolni mi lenne velem nélküle.Nyáron történt valami,amit miatt majdnem úgy volt,hogy el kell vinnünk innen,sokkot kapott és eléggé rossz állapotban volt.Egy napig tartott ,de ez idő alatt elmondhatatlanul szenvedtem,semmi mást nem tudtam csinálni csak egyfolytában bőgtem.El sem tudom képzelni,hogy mit érezhetsz most,én is nagyon sok erőt kívánok neked.Tudom hülye közhely,de talán az idő az,ami majd begyógyítja a sebeket és segít feledtetni a fájdalmat.

2011. okt. 11. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim válasza:
0%

Nekem pár éve megdöglött a kismacskám. Ö volt az utolsó nőstény a vérvonalából - megfogtak egeret, patkányt, de még egyszer egy denevért is, nagyon ügyesek és okosak voltak. Ezt a "tudást" a nőstény macska megosztja a kicsinyeivel (megtanítja őket vadászni). Így hát elveszett a remény is, hogy utódokat hagyjon hátra és talán még mindig lenne macskánk. Ezután maradt egy szép fekete kandúrunk (egy jó ideje őt se láttam :( ) - bár már nem is igazán a miénk volt: mindig csak csavargott -, egy vörös (a kedvencem)- aki hónapok óta eltünt :( .

A legkisebbik nőstény volt, akit említettem. Nem "ölcica" volt, de nagyon szerettem. Egyik nap áttévedt a szomszédba. Ez nem is lett volna akkora baj, de sajnos volt a szomszédunknak egy "nem kimondottan" macskaszerető kutyájuk. Mindegy, hogy a macska milyen irányba próbált menekülni, a kutya mindig az útját állta. Tartották a szemkontaktust. A kutya morgott, a macska fújt.... A kutya néha oda-oda kapott, ő pedig visszakarmolt, de látszott, hogy már nem bírja sokáig. Mindegy, mit csináltam, mit ordítottam, a kutya rám se hederített. Nézni se bírtam. Végül inkább bementem a házba. Mire kijöttem, őt már nem láttam sehol. Nagyon szomorú voltam még napokig, de aztán "átment" rajtam. Sikerült beletörődnöm a sorsába. Hiszen egyszer minden véget ér. Az élet megy tovább, mit sem törődve gondjainkkal, s nekünk nem szabad lemaradnunk, történjék bármi.

Az előző kutyám például úgy "távozott el" (hogy szépen fejezzem ki magam), hogy egyik nap iskolából haza jövet benyitottam a kapun és nem láttam őt sehol. Nem állt a kapu mögött, ahogy szokott, nem nyomta oda az orrát a kezemhez, amikor a kilincset lenyitottam. Amikor bementem, elmondták, hogy mi történt: a furcsa "pofaszag" miatt kihívták az állatorvost, aki megállapította, hogy nincs mit tenni, és elaltatta. El se búcsúzhattam töle.

Sajnos ez van. Ez a természet rendje, nincs mit tenni.

Nagyon sajnálom azt, ami történt a cicáddal, de tovább kell lépni. :/

Az élet megy tovább....

Öszintén remélem, hogy sikerül elfelejtened ezt a borzasztó élményt, és felülkerekedned a szomorúságon.

Remélem segített a válaszom, és hogy véletlenül nem sértettelek vele meg. :)

2011. okt. 11. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

Sajnálom... :(

Tudom, mit érzel, én is megsirattam a 15 éves cicámat, amikor el kellett altatni (nagyon beteg volt) :'(

2011. okt. 12. 06:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!