Elütötték a mindössze fél éves macskámat, hogyan dolgozzam fel?

Gyászold meg. Ne külsőségekben látszódjon, hanem csendesen, magadban.

Sokat segíthet, ha szerzel egy másik cicát, lehetőleg menhelyről. Nem lesz olyan, mint a másik, de szeretheted és szeretetet fogsz kapni tőle.

Ja, és ne engedd ki az utcára, legyen benti cica.

Egy b@rom a fészbukon meg pont most kérkedett vele, hogy elütött egy cicát, és hogy idézem: "legalább megp.sztult a r@h.d.k". Milyen emberek vannak.

[link]

Hagyjátok már szegényt ezzel a sz ar új macska szöveggel, semmi nincs, ami ilyenkor jobban fájna. Nem pótolja semmi, csak az idő segít majd.

Én októberben jártam így, nekem is fél éves volt a cicám. Ráadásul akkkor nem is volt párzási időszak, hogy mehetnékje legyen. Reggel, mikor elindultam, kint lavírozott a kapunál, és ahogy beszálltam a kocsiba, leült a kapu elé és csak nézett rám a kis szemeivel .. Ha tudtam volna, hogy akkor látom utoljára .. Mikor hazaértem, éreztem, hogy valami nincsen rendben, nem futott elém, bejártam az udvart, nem volt sehol, család meg csak nyugtatgatott, hogy nincs semmi gond, macska, bóklászik kicsit és majd hazajön. Végigkérdeztem a szomszédokat, egyikőjük sem látta, az utolsó mondta csak, hogy dél körül egy vörös kiscicát elütött egy autó a mellettünk lévő placcon. Kimentem, jöttek is arra, mondták, hogy ne keressem már elvitték. Csak egy hatalmas vérfoltot találtam már .. Abba is szörnyű volt belegondolni, hogy vajon hova vihették. Dögkútba ledobták a többi közé, esetleg kisállattemető .. Felhívtam a közterületfelügyeletet, azt mondták temető, de szerintem esélytelen. Még rosszabb így, hogy nem tudok róla hol megemlékezni, és nem tudom mi lett vele, de nem hiszem, hogy úgy lett eltemetve, ahogy megérdemelte volna ..

Azóta is ha este későn érek haza eszembejut mikor a halála előtti éjszakán a nyakamban mászkált és dorombolt, mikor nézett rám, ahogy becsuktam az ajtót .. Van hogy a mai napig ezekkel és a vérfolttal álmodok .. Szörnyű.

1 hétig ki sem jöttem a szobámból, asztmás lettem, és még hónapokkal később is ha megemlítették teljesen magamalá kerültem. (Most is sírok...)

Folyton magamat hibáztatom, hogy biztos valamit nem csináltam jól, reggel bekelett volna vinni, bezárni a garázsba, fiatal kora ellenére ivartalanítani .. Mikor megkaptam igyekeztem nem annyira kötődni hozzá, mint szoktam a cicáimhoz, mert nagyon fáj az elvesztésük. De sosem volt még ilyen bújós cicám, teljesen megbízott bennem. És tudom mit vesztettem ..

Ne haragudj, ha felkavartalak, nem az volt a célom. Ha gondolod meséld el, hátha az segít. Nekem segített.