Nektek is volt lelkiismeret furdalásotok amikor a cicátokat ivartalanítottátok?

nem volt lelkiismeret furdalásom, sőt felelősségteljes állattartónak éreztem magam, mivel kintiek a cicáink, így legalább nem fognak nem kívánt kiscicák születni.

ha mindenki ivartalanítaná a nem tenyésztésre szánt macskáját vagy kutyáját, nem lenne tele a világ összes menhelye!

Szerintem ot nem zavarja a dolog. A kutya és a macskaka nostényeknél méginkabb, elevgyakorlat nem késziti fel, a parzas kifejezetten fajdalmas. Az ellésre semmilyen és fajdalomcsillapitot se kap. A sajat kolykeinek meg ha talaltal volna helyet és 2 honaposan elajandékozod, akkor 3 honaposan mar meg se ismerte volna oket.

Szoval nincs miért lelkiismeret furdalasod legyen, neki nem fog hianyozni "az anyasag" a cicat nem fosztottad meg semmitol, sot, kényelmes szép életet biztositasz neki, kevesebb betegséggel.

Nekem nem, de a párom nagyon kivolt amikor vittük a kis kandúrunkat kiheréltetni. Nem tudom, talán valamilyen rosszul értelmezett férfi szolidaritásból kifolyólag.:D

Nem kell emiatt sajnálni őket, a szaporodás, fajfenntartás csupán ösztön, nem okoz nekik érzelmi kötődést vagy bármiféle élvezetet. Mondhatjuk hogy csak "nyűg" nekik az egész. Ha ezt kiiktatjuk akkor sokkal nyugodtabb, gondtalanabb, hosszabb, egészségesebb életet élhetnek.

Nem volt. A macseknak is és nekünk is jobb így. Szerintem felelősségteljes az, aki a nem tenyésztésre szánt állatait ivartalanítja.

A 7 hónapos kor pont ideális az ivartalanításra. Ne zavarjon, hogy kiscicái már nem lehetnek, inkább gondolj arra, hogy mennyi macska van a menhelyeken. Felelősségteljes voltál, jól döntöttél.

Nem tudom, nekem volt lelkiismeretfurdalásom. Néztem, ahogy a szomszéd meg a környékbeli macskák itt bandáznak az udvarban, meg másznak összevissza, az én Mirám pedig csak ült a kályhán, és nézte őket.

Nekem rossz érzés volt, mert olyan, mintha bántaná, de valószínűleg ő ezt nem így fogja fel.