Meddig tarthat?

Nekem 7 éves volt a perzsa cicám mikor meg kellett válnom tőle,és lehet elkeserítelek de a mai napig nem hevertem ki pedig ennek már 6 éve. El kellett költöznöm gyámügy miatt,apám meg nem engedte meg a cicát a mostohaanyám miatt aztán vagy a híd alá megyek vagy a cica. Sajnos nem volt választási lehetőségem,és a mai napig nem tudom kiheverni a hiányát,persze tudom szerető családba került de soha nem fogom őt elfelejteni,benti cica volt mindent együtt csináltunk,együtt is aludtunk,egyik oldalamon kutyám aludt másikon cicám,minden reggel dagasztással és dorombolással keltett...

Pótolni nem is fogod tudni őt,ő helyébe senki nem fog lépni,de fogsz még szeretni ne aggódj,lesz még egy kis vakarcs majd aki elcsavarja a fejed,de adj időt még magadnak,ahogy egy embert veszítenél el,át kell menned a gyász fázisain és nem lesz könnyű,hiába csak egy állatról beszélünk. Erre nincs gyógyír,csak az idő. Részvétem!

Jaja ,csak az idő ,nekünk négy macskánk volt és amikor már nagyon megszerettük őket,akkor elütötte őket egy autó...

És am hiánya fájdalma is elég szar érzés, ne fokozd bűntudattal.

Ne okold magad!!!

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__macskak__2184928-mege..

Harmadik: Mi is így voltunk egy nagyon kedves cicánkkal, bár neki más betegsége volt. Négy hétig hordtuk naponta-másnaponta orvoshoz, itthon is kapta a gyószgyereket. Mesterségesen kellett táplálni, a vége felé gyomorszondát is beültettetünk neki, hogy megkíméljük a fecskendős etetés stresszétől. És a végén mi is túl késő döntöttünk az elaltatás mellett (komolyabb fájdalmai nem lehettek, de már lábra sem tudott állni szegény), s mire meghoztuk a döntést, orvoshoz indulás előtt meghalt.

Kérdező: Idővel enyhülni fog a fájdalom, de ha igazán szeretted, akkor soha nem múlik el teljesen. Én minden héten a halála napján este gyertyát gyújok az emlékére.

Ha vannak róla jó minőségű fényképeid, készíts az emlékére egy kis weboldalt. Erre kiteszed a jobb képeket, videókat, megfelelő aláírásokkal, a cicával közösen átélt eseményeket, történeteket, írhatsz az érzéseidről stb. Ez lényegében egy virtuális síremlék lenne, csak annál sokkal tartalmasabb.

Ha egydeül nem tudod megcsinálni a weboldalt, egy kicsit én is tudok segíteni neked.

Részvétem a cicád miatt!:(

A szívedben tovább él ő,és mindig veled lesz,mert amit tőle kaptál,amivel általa több lettél,már benned van,és ezáltal benned él tovább a kedvessége,a szeretete.

Nagyon szép élete lehetett nálatok,és akárhol is van most,hálás nektek,hogy az utolsó percig küzdöttetek érte!Kivételes gazdi vagy!

Mikor meghalt a cicám,lehet,hogy hülyén hangzik,de én sokáig elképzeltem,hogy ugyanúgy ott van velem és vidáman ugrál,simogattam az üres kosarában a párnáját,nem voltam hajlandó elengedni őt.Teljesen beleőrültem.

Állandóan azt kérdeztem magamtól,miért kellett ennek így történnie,hiszen élhetett volna még!!!!!

És pár hete,mikor a tűző napon kint kertészkedtem,mert annyira fájt a szívem,és az sem érdekelt,hogy pecsenyére sülök,felnéztem az égre,ami tiszta kék volt,sehol egy felhő,és annyit kérdeztem magamban: "ugye egy jó és szép helyen vagy már?" És mint egy jel,hirtelen elhalványult az égető nap,amitől már szinte alig láttam,és jó pár másodpercig enyhült a forróság,talán épp akkor ért oda mégis egy kósza eltévedt felhőcske.Lehet,hogy ez egy butaság,de úgy éreztem,mintha még utoljára ezzel válaszolt volna nekem,hogy "igen,jó helyen vagyok és már nem fáj semmi"...:(

Akkor sikerült elengednem,de nagyon sokszor eszembe jut még mindig,sírok is,de már tudok mosolyogni is,amikor visszaemlékszem az aranyos dolgaira,a szép emlékekre.Segít,ha a családoddal felelevenítitek ezeket,beszéltek róla!Nem szabad magadba fojtanod!!

Hat éves kor elég szép idő,még ha élhetett volna tovább is a cicád(az enyém alig volt másfél éves),de tényleg nem a ti hibátok ami történt!!

Azóta lettek új kiscicáink,mert megmaradt a meghalt cicámnak a testvére,akit nem akartunk magányosnak tudni.Igaz,nem tudom őket úgy szeretni(egyelőre),mint akit elvesztettem,de mindig arra gondolok,hogy az a tény,hogy annyira nagyon szerettem őt,nem eredményezheti azt,hogy soha többé nem adok esélyt más ártatlan kiscicáknak arra,hogy legyen egy szép otthonuk,mert a cicám sem akarná ezt.És elképzelem,milyen jókat játszanának együtt:)

Szóval talán később te is hazavihetnél egy apróságot,amikor már úgy érzed,mert hidd el,újra életet hozna hozzátok,és nagyon hálás lenne érte!

borcsi02:

Normális ember nem néz ezért hülyének, max. az olyanok, akik el sem tudják képzelni, hogy egy állatot is lehet nagyon szeretni.

Én az egyik szeretett állatkámnak már 13 éve gyújtok gyertyát minden héten, a halála napján.