Valaha fogok tudni meg egyet ugy szeretni mint ot?

Nem lehet megállni, hogy ne szeressen meg az ember ilyenkor egy másik,új cicát,egyszerűen belopja magát a szívedbe idővel,még ha nem is pótolhatja a korábbi cicádat és nem is hasonlít rá. Talán jobb is,ha nem hasonlít rá,vagy más a neme,hidd el!Ne úgy akard pótolni,hogy hasonlót keresel,mert az sokkal fájdalmasabb! A korábbi cicádat megőrzöd a szívedben,az újjal pedig elkezdődik egy új korszak,egy esély a kicsinek!

Sajnos ugyanezt végig éltem júniusban én is,hamar lett új cicánk,de igazából akkor az motivált,hogy adjak egy esélyt egy új csöppségnek,mert tudtam,hogy nálunk jó helye és szép élete lesz.Nem volt könnyű,nem tudtam én sem úgy szeretni a két kis jövevényünket akkor jó darabig,mint akit elvesztettünk,de idővel nagyon elvarázsoltak ők is,és imádom őket.Más egyéniségek,nehezebb esetek,de nagyon szeretni valóak!Ők nem menhelyről kerültek hozzánk,csak egy rossz gazditól,de ha akkor nem adódik ez a lehetőség,én is biztosan rohanok egy menhelyre,vagy sintértelepre,hogy elhozzak egy kicsit és ezzel megmentsem.

Szerintem a szereteted,amit az elvesztett cicád ébresztett egykor a szívedben,még most is benned van,és a kölyke iránt is érezni fogod. Mit nem adnék,ha a meghalt cicám vonásait,viselkedését láthatnám a mostani cicáimban!Mintha kicsit velem maradt volna.Próbálj meg te is így tekinteni a kis kandúrkádra!