Az anya macska miért fúj, morog a kicsikre?

Ez természetes viselkedés.

El lettek választva, az anyamacska pedig nem engedi, hogy szopjanak.

Ne avatkozz közbe, ők ezt elrendezik.

szeretekfőzni: Nem értek egyet azzal, amit írsz. Nekünk nagyon bevált, hogy saját alomból tartottunk meg kiscicát, mert az anyacica nagyon ragaszkodott hozzánk, elvárta, hogy legyek jelen az ellésnél (segíteni is kellett neki), és így a kölykök is első pillanattól kézhez szoktak. Olyan alom volt, hogy nem győzik megköszönni azok, akik vittek belőle, mert ilyen bújós, barátságos macskájuk még soha az életben nem volt. Kisgyerekek mellé vitték őket, és azóta is hálálkodnak.

Pedig a legbújósabbat meg is tartottuk. :)

Tőlük macska el még nem ment, csak jött! :D

Azért írtam, hogy sok.

Én is láttam olyat, ahol jó maradt a viszony, sőt fél éves korában is szopott a macska...

Annál a macskánál, aki lelépett én is jelen voltam a szülésnél, sőt nekem szólt, hogy szülni fog és adtam neki dobozt. Csak mire el akartam vinni ivartalaníttatni elment...láttam, hogy messzebb járkál. Terhes kóbor macska volt amúgy, de megszelidítettem.

De ez már rég volt, most már minden macskám ivartalanított.

Nem is feltétlenül arra írtam, hogy elmegy az anyamacska, hanem arra, hogy máshonnan kell hozni kismacsekot. Én speciel jobban bízok a saját nevelésben. :)

Most épp "macskaőrző" vagyok a szüleim házában, itt három cica van, az egyik a nálunk született alomból.

Hát össze nem lehet őket hasonlítani... A legnagyobb az enni se hajlandó, ha a közelében vagyok, és ma láttam, hogy egészen konkrétan még az egértől is fél! A második az viszonylag elfogad, még azt is megengedte, hogy megsimogassam. A mi macskánk kölyke, na azt meg le se tudom magamról vakarni. :) De nem csak velem, idegenekkel is ugyanilyen kis bújós, dorombolós, néha túlzásba is viszi. :) Szerintem nagyon sokat számít az is, hogy az anyacica mennyire ragaszkodik a gazdihoz, mert azt a mintát látják a kölykök is. Éppen ezért semmi garancia nincs arra, hogy idegen alomból is barátságos kölyköt tudok a házhoz hozni.

Az egyik kiscicókánkat egy olyan család vitte el, akik már visszavittek egy kölyköt az eredeti helyére, mert "nem vált be" kisgyermek mellett. Kicsit aggódtam, hogy esetleg túl "válogatósak", és erre a cicára is fanyalogni fognak, de utána hálálkodva jeleztek vissza, hogy nagyon elégedettek a kiscicával, mert teljesen gyerekbarát.

Én nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy "kincs" a bújós kismacsek, de 50 km-ekről jöttek értük, és mindegyiket kisgyerekesek vitték. Volt olyan, amelyiknek hozott a gazdijelölt macskahordozót, de 5 perc alatt eldöntötte, hogy inkább az ölében viszi a kocsiban, mert annyira bújt hozzá a kismacsek. :)

Már-már sajnálom ivartalaníttatni az anyacicáinkat (2 van), mert olyan jó volt kapni a visszajelzéseket, hogy hány családnak okoztunk örömet a kiscicákkal. Mindegyik nagyon jó helyre került.

De muszáj lesz, mert mostanában össze szoktak kapni az anyacicák, rivalizálni kezdtek egymással. A megtartott kölyökre ők is fújnak (mindketten szoptatták), de a kicsi még néha bepróbálkozik náluk, pedig már vagy 2 hónapja elválasztották maguktól. Viszont azt tudom mondani, hogy a mostani anyacicák is nálunk születtek, az ő anyukájuk is velünk él, és ő már teljesen jól elviseli a felnőtt kölykeit. Van még egy öreg, ivartalanított nőstényem, na ő az összes többit utálja, ő addig volt boldog, amíg egyedüli macska volt (pedig neki egyáltalán nem rokona a többi cica).

Az érthető, hogy jobban bízol a saját nevelésedben. Kisgyerekhez valóban óvatosan kell választani. Viszont ezer kismacska születik naponta, akik vagy a menhelyen vagy az utcán vannak, én szívesebben fogadok be onnan, és jobb, ha más onnan hoz, nem pedig szül a macskája, csak azért, hogy fogyjanak ezek a szegény gazdátlan macskák.

Olyan macskát vettem magamhoz, akit 2 napig nem lehetett megközelíteni sem, annyira nem volt emberhez szokott. 1-2 hét után már nem tudtam magamról levakarni, az egyik legbújósabb macskám lett. Úgyhogy azt állíthatom, hogy nagyon könnyen meg lehet nevelni a macskát, vagy megszelidíteni, főleg ha még kicsi, de nagyot is éppúgy szelidítettem már meg napok alatt.