Mit lehetne tenni, hogy a macskám ne vadásszon madarakra?

Szép és jó, hogy egy macska kiéli az ösztöneit, de ha ezt zömében védett énekesmadarakon teszi, az annyira nem környezetbarát dolog. Kertvárosi környezetben rengeteg védett madár él, és a macskák általában ilyeneket kapnak el, mert kicsik.

A tesóm macskája kapott csengőt, szépen megtanult vele úgy közlekedni, hogy ne szólaljon meg. Csak akkor csilingel, amikor ugrik. Így az idegeire sem megy, a vadászatot viszont megnehezíti.

Mindenféle bunkóság nélkül:

a szomszédoknak lehet ez kevésbé jön majd be, ha neadjisten az ő galambjait/madarait/papagájait/hörcsögjeit vadássza le a cica. Ha majd elkezdik lövöldözni a gyönyörű fekete cicát, akkor kéne gondolkodni, mert a jelenlegi helyzet szép és jó, de nem mindenki toleráns a másikkal szemben. Tényleg csak egy óvatos figyelmeztetés, annyi ilyet olvasni még itt is.

Egyébként ezzel nincs gond, ha vadászgatja őket, azzal nem fog kipusztulni az állomány, ha egy cica minden nap megfog egyet.

Nagy tisztelettel olvastam a 7. válaszoló aggodalmát. Valóban nagyon sokféle indulatú ember van, de az állatokat bántalmazó embereknek sokszor nem kell valós ok, sérelem.

Aztán én azt tapasztalatom a környékünkön, hogy nagy becsületük van az intenzíven vadászó macskáknak. Nekünk is volt ilyenünk és nem hogy bántalmazták volna, hanem próbálták több helyre is odaédesgetni, mert nem csak madarakra vadászott, nem csak elcsent egyszer-egyszer ezt azt (egy ilyenről tudok, de az illető szomszéd magát okolta, mert óvatlan volt), hanem patkány- és egérmentes övezetet alakított ki. Volt aki engedélyünket kérte, hogy bezárhassa vagy fél napra a pincéjébe, mert nem tudta csapdákkal eltüntetni a rágcsálókat.

Most két szomszéddal arrébb van egy ilyen "vérengző fenevad", még a más macskákat továbbra is elüldöző kutyánkkal is el tudtuk fogadtatni, hogy jár hozzánk, etetjük mi is, ha elfogadja: és fél évi sikertelen küzdelem után újra nincs egér se a pincében, se a fáskamrában.

Egyébként érdemes elolvasni a "9 mítosz a házimacskákról" cikket. Eszerint a macska valóban megtanul a csengővel hangtalanul mozogni, de emiatt az ügyességük miatt még jobb vadászokká válnak.

[link]

Kedves Szeretekfőzni!

1 cicánkat ütött el autó. (Majdnem azt írtam, hogy csak, de ez is több, mint aminek lennie kellene.)

Tiszteletben tartom, hogy ez is annyira elborzasztja, hogy megtöbbszörözve vésődött a képzeletébe.

Sajnos, forgalmas út mellett lakunk és a környéken már több cicával történt ilyen tragédia. Az a cicánk éppen soha nem fogott semmit. Lehet, hogy a vadászók ügyesebbek; de lehet, hogy a helyében más sem úszta volna meg.

A cicák általában csavarognak és szerencsések, amelyek ezt gyér, vagy teljesen járműforgalom mentes helyen tehetik és nem gázolják el őket.

Én is láttam az interneten macskabiztos kerítést, de a valóságban soha, pedig nagyon sok kistelepülésen jártam és gyakran utazom városszéli kertvárosi övezetben is. Sok telek nem is alkalmas ilyen kialakítására. És a cica hatalmasat tud ugrani, ügyesen mászik és pici helyeken átbújik. Például nehéz megakadályozni, hogy feljusson a háztetőre, átsétál a szomszéd oldalára és leugrik a csatornából.

Néhány évvel ezelőtti válaszírótól idéznék:

"Mint írtam a macska nagyon öntörvényű állat, ha nem zárod korlátok közé, akkor nem tudod visszatartani a kalandozástól. Hiába szeretnéd ilyen értelemben nem nevelhető, ha menni akar nem fog visszajönni a kapuból hiába hívod. Nem kutya. Szerintem sokat segít, hogy oldja a szorongásodat az, hogy gondolj rá úgy mint egy felnőtt gyermekre. Akit már elengedett a szülői kéz. Ugyanúgy szereti, ugyanúgy óvja, de ha bajba kerül, már nem az övé a felelősség.

A másik lehetőség ha nem tudsz megbarátkozni vele az lenne hogy korlátokat állítasz fel. No nem szó szerint. ne engedd ki a lakásból házból stb stb. De ezzel valójában nem teszel jót neki, mert a macskának szüksége van, mozgásra szabadságra. Jobb neki ha nem zárod korlátok közé, az emberi szülő gyermek kapcsolatos hasonlatomnál maradva akkor fogd fel úgy mint a kamasz gyermeket amikor elengeded bulizni. Természetes hogy aggódsz, de nem szoríthatod teljes korlátok közé. Meg szoknod hogy ez az élet rendje, és az aggódásodnak meg kell maradni a természetes féltés szintjén."

Én is így gondolom és sajnos egyszer okkal aggódtam.