Miért utálja a férfiak többsége a macskákat?

Nálunk ugyanígy indult. A párom kutyapárti volt, én macskapárti. Annyi különbség volt, hogy én szeretem a kutyákat, de a párom nem volt oda a macskákért. Aztán leültünk, beszélgettünk és elmondtam, hogy mit szeretek a macskákban. Megmondtam, hogy szeretem bennük, hogy van méltóságérzetük, nem adják be csak úgy derekukat, nem hunyászkodnak meg, a kutya viszont igen. Aztán egyik ismerősnél születtek kölyökcicák. A párom látta, hogy mennyire megszerettem ott az egyiket. Teszem hozzá a legnyugtalanabb, a legerőszakosabb és legvadócabb cica volt az alomból a szívem csücske. Aztán egyszer csak mondja, hogy akkor hazavisszük azt a cicát. Látta, hogy mennyire boldog vagyok tőle, így idővel megbékélt a dologgal. Azóta összeköltöztünk és születtek kölykök is. A dolog csattanója, hogy a párom annyira összebarátkozott a macskákkal, hogy az egyik kölyök hozzápártolt, úgyhogy már van neki is macskája. :)

Szerintem csak annyi kell, hogy őszintén elbeszélgessetek a párotokkal, hogy nektek milyen fontos az az állatka, és milyen rosszul esik, ha bántó megjegyzéseket tesz rá.

Egy valamirevaló férfi, aki szereti a párját, ha nem is lesz oda a macskákért, de visszafogja magát.

És mellesleg lehet, hogy a barátod nem szereti őket, de egy macska (vagy bármilyen állat) sokkal többet ér egy csomó embernél. Én többre tisztelem az állatokat, mint a legtöbb embert. És az a cica mindig szeretni fog Téged és nem fog becsapni, hanem igazi barátod:). Egyébként az állatok könnyen át tudják segíteni az embert a bajokon és nehézségeken és kevesebb depressziós van köztük, mint akiknek nincs állata.

A barátodnak meg kéne ismernie a macskádat, hogy lássa, hogy igenis egy csodálatos állat, aki megérdemli, hogy szeressék:). És hogy nem kellene utálnia, mert ha folyton ilyeneket mond, azzal ő semmivel sem lesz jobb meg több. Sőt...

Egy férfi, aki egyetért a társadalmi közfelfogással, ill. annak rabja, az addig fogja útálni a macskákat, amíg meg nem ismeri azok független, 'méltóságos' egyéniségét. Amíg csak a hízelgő 'ingyenélő'-t látja benne addig nem sok az esély rá, hogy jóba legyenek. Mondom, ez nem mindenkire, csak egy (jelentős arányú) részére vonatkozik a férfiaknak. Környezetemben nincs is ilyen, ellenkező példa annál több. A férfi inkább távolságtartó, 'haveri' viszonyt alakít ki egy macskával, a szülő-kisgyerek tipusú, babusgatós idegen, akár ellenszenves neki.

Ez nagy általánosítás, de a kérdés is általánosan fogalmazott, megpróbáltam úgy nézni a kérdésre.

Az én barátom is utálta őket, de az utcán találtunk egy kis picuri cicust, aki az autók között rohangált, és megmentettük. Azóta minden macskát meg akar simogatni, amit meglát. :D

Egyébként igaz, hogy a macska nem nagyon csinál semmit és haszontalannak tűnik... De én nem egészen gondolom így. Vagyis nekem sokat számít az, hogy van egy macskám. Ő sosem veszekszik velem, mindig kedves, és vicces, amikor játszani akar így felvidít. Éjszaka nehezen tudok aludni, gyakran felébredek mert ideges vagyok, és ilyenkor nagyon sokat számít, hogy odabújik a cica, dorombol, megnyugtat az illata, jólesik, hogy szeret.