Szerintetek van valami baja a cicámnak? Bővebben lent.

Van két szobacicám, áprilisban voltak 1 évesek. Mindkettőt én neveltem fel cumisüvegből kb 2 hetes koruktól. Kezdetben mindketten nagyon bújosak és játékosak voltak. Aztán valami történhetettt, mert az egyikük megváltozott. A lány cicám a mai napig dorombol, hízeleg, szereti ha simogatják, úgy viselkedik, mint egy '"normális" macska. Viszont a fiú cicámnál valami nem stimmel, ő nem engedi magát simogatni, elkerüli az embert. De ilyen érzelmi kitörései vannak. Van, hogy gondol egyet, torkaszakadtából dorombol, odajön hozzánk, két tenyérhúzásnyi simit enged, aztán továbbáll, vagy pedig megharapja a kezünket, puszta játékból. De akárhányszor hozzáérünk, csóválja a farkát, ideges. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy féltékenység macskát közt, de sokszor azt látom, h bejön, látja h épp a másikat dögönyözzük, és mint aki vérig van sértve, továbbál. De hiszen ő az aki nem engedi magát szeretgetni! Hát ilyenkor mivan? Azon is gondolkdtunk már, hogy nem-e okozott valami kárt nála az, hogy amikor született, ő volt az utolsó, farfekvéses volt és beszorult. Anya kicsit rásegített, és kihúzta. Remélem nem emiatt vannak ilyen "mentális" problémái. A hűtőszekrény az egyetlen dolog, amit szeret és istenít. :) Jah és állandóan tátva van a szája. Non-stop. Sokszor úgy néz ki, mint aki tüsszenteni akar, de aztán mégsem. Eléggé viccesen fest olyankor. De a szája tényleg mindig nyitva van, mindig olyan csodálkozva néz :) Szerintetek van valami baja, vagy egyszerűen ő ilyen?