Megszeretik egymást valaha? Szobacicák.

Van egy fekete kandúrunk, Salem. Őt mi neveltük fel, mert az anyja eltűnt. Kb 12 fetes, 4 hetes kora óta velünk él.

Most kaptunk egy kicsit, olyan 7-8 hetes lehet, Cirmi, aki nagyon vadóc, teljesen "macskaszocializált".

Szegény Salem tiszta idegbajos, szerintem az anyján kívül nem látott még macskát. Nagyon kedves a kicsivel, hívja enni, hívja játszani, de a kicsi nem hajlandó elfogadni a közeledését, lekuporodik és morog, és mint látom, Salem nagyon nem érti, hogy ez a "hagyj békén" formáció. Hívja, "kurrog" neki (eddig ilyen hangot csak anyamacskától hallottam) kétségbeesetten barátkozni próbál, de a kicsi nem fogadja a közeledését.

Sok cica megfordult már a kezeim közt, régebben azzal foglalatoskodtam, hogy szobacicává "törtem" a macskákat.

De két ennyire különbözően szocializált cicával még nem volt dolgom. Általában egy-két óra alatt lerendezték a territoriális vitákat, ez a kettő meg egész éjjel ordított: Salem közeledett, Cirmi meg visított. Elhihetitek "nagyon kipihent vagyok"

Hajlandóak játszani, de Cirmi csak külön, teljesen belefeledkezik, nem érdekli hogy ott a másik, viszont ha az is beszállna lekuporodik és balhézik.

A kicsinek több testvére van, de nem sikerült befogni őket. Majd ma még próbálkozom.

Elnézve Cirmit, ő az alom alja, a tesói (még kettő) sokkal nagyobbat, tehát Cirminek eddig meg kellett küzdenie az életért.

Nem tudom mit csináljak. Cirmit kifejezetten azért fogadtam be, mert Salem nagyon "töketlen", kinti-benti cica lesz, de be van tojva egyedül. Mikor először kimentünk vele, kishíjján becsinált a nagyobb állatoktól és befutott a házba.