Mit tegyek ha a kiscicám elbújt az ágy mögé?

Az első nap, első éjszaka sokszor el szoktak bújni, de másnapra már általában elmúlik ez. Éjszaka, ha majd pisilni kell neki, akkor is elő fog jönni.

De vannak extrém esetek is, amikor napokig, hetekig is bújkál a macska, bár általában az már idősebb macskákkal szokott előfordulni, olyanokkal, akik vagy nem szoktak emberhez vagy valami trauma érte őket. A kicsik még általában nem félnek annyira semmitől, csak óvatosak.

Legyetek csendben és idővel elő fog jönni. Esetleg finoman kínálgathatjátok falatokkal.

Hagyni kell! Bármilyen piszkálás, vele való foglalkozás csak növeli a rettegését.

Az sem károsítja, ha egy ideig (akár 1-2 napig) nem eszik, nem iszik. (A macskák jó része egész életében alig iszik.)

Tudom, hogy amit írtam, gonoszságnak, lelketlenségnek tűnik; de nem az.

Most nagyon nagy nyugalomra, biztonságérzetre van szüksége. Most csak így, okosan szabad szeretni. Sajnálni szabad, de az semmit sem változtat.

Legyen kikészítve ennivaló, akár többféle is; és innivaló is; ha mód van rá, a búvóhelye közelében. (Tej ne, legfeljebb laktózmentes.)

Legyen alom is, de nem tudom használt-e már ilyet. Bár, akkor is idegen és félelmetes lesz neki az új.

Ha minden elcsendesedik, előbb-utóbb előmerészkedik. Folyamatosan felfedezi új otthonát, de vélhetően sokszor és sok időre vissza fog menekülni a búvóhelyére. Lehet egy hét is, mire bátorsága lesz szabad területen hosszabban kint lenni.

Tudom, jó lenne mielőbb szeretgetni, de ezt később sem szabad erőltetni. A cicákkal együtt kell élni: örülni, ha hozzánk dörgölődnek, ha hagyják magukat simogatni, ha dorombolnak; pláne ha az ölünkbe kuporodnak.

A kiscicák szeretgetése amúgy is csak „jólöltözötten” ajánlott, mert még ügyetlenül használják a karmaikat.

Szóval: türelem, türelem, türelem és békén hagyás.

(Addig arra kell gondolni, hogy nemsokára lesz még olyan – persze nem őszinte – mondat, hogy „jobb volt, míg el voltál bújva”.)