Cicatulajdonosok ha sokaig tavol vagytok a cicatol mondjuk egy hetig mutat valami jelet arra h hianyoztok neki?

Mi nemrég 2 hetet voltunk távol a cicánktól. Addig a felnőtt fiam vigyázott rá. Mesélte, hogy a cica nem találta a helyét, és bár nem egy bújós macska, de akkor állandóan a fiam ölében volt. Mesélte, hogy állandóan felment a szobába, keresett minket, és mindig nyávogott.(ez sem jellemző rá, hogy sokat nyávogjon) Amikor hazaértünk akkor 2-3 napig nem tudtam magamról levakarni, szinte a sarkamban volt (bár ennek örültem mert mint írtam nem egy ölbe ülős cica. Ha ő akarja akkor lehet simogatni, babusgatni, ha nem akarja akkor nem lehet) De végül minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Egyébként brit shorthair cicám van.

A mi cicánk pont úgy viselkedik ilyenkor, ahogy azt az első válaszoló is írta, leszámítva, hogy az én macsekom amúgy is nagyon bújós természetű, társaságkedvelő cica, ő alapjáraton is szinte állandóan igényli a gazdi közelségét, szóval szegényem már akkor is tiszta lelkibeteg, ha csak pár napra nem vagyunk itthon.

Ilyenkor egész nap nyűgös, nem találja a helyét, keres minket, napjában többször is az ágyunkba fekszik, ahol érzi az illatunkat, és sokkal többet is nyávog, mint amúgy szokott. Miután megjövünk, egyszerűen levakarhatatlan lesz, még a WC-re is elkísér, csak nehogy szem elől tévesszen és esetleg újra meglépjünk otthonról. :D Mindenhová követ, rója a nyolcasokat az ember lába körül, folyamatosan láb alatt van és megállás nélkül dorombol. :) Természetesen máskor is velünk alszik, de ilyenkor pár napig kizárólag úgy hajlandó feküdni, hogy alvás közben valamije mindig hozzám érjen (mancsa, háta, buksija, stb), csak úgy nyugodt a kis lelke, ha alvás közben is folyamatosan érzi, hogy itt vagyok. :) Ha odébb mászok az ágyon, azonnal jön utánam, és ő is úgy helyezkedik, hogy valahogy hozzám tudjon bújni, vagy legalább csak az egyik kis mancsát odanyújthassa.

Szóval ilyen távollétek után kifejezetten levakarhatatlan és a megszokottnál is anyásabb cica lesz belőle pár napra. :D

Nálunk detto ugyanez van. Már akkor kiborul, ha reggel elmegyünk dolgozni vagy a dolgunkra a párommal, délután/este óriási nyávogással fogad minket és gyakorlatilag felmászik a nyakunkba. Pedig alapvetően amúgy egy kis individualista, szeret a maga feje után menni és csak akkor jön oda hozzánk napközben, mikor ő úgy gondolja, hogy most kell a szeretgetés. Mondjuk az biztosan sokat hozzátesz a dologhoz, hogy a Noétól fogadtuk örökbe, ők meg kint találták a tesóival együtt kidobva egy bozótosban, gyakorlatilag az éhhalál szélén.

Szóval a miénk nagyon kötődik hozzánk, bár teljesen másképp viselkedik velem, mint a párommal, de alapvetően neki egy nap is sok nélkülünk.. :D