Megtartsam a cicát?

Most minek kell kétszer ugyanazt leírni?

Arra meg bizonyára nem gondoltatok, hogy mondjuk a kérdező nem tudott mást tenni, mert a nyakába varrták a macskát?

Amúgy a barátodat kérdezd meg, ha javasolja, akkor tartsd meg, amúgy ne.

Figyelj, ha titeket nem érdekelnek a bizonyítékok és adatok amiket nálatok sokkal tapasztaltabb és tanultabb emberek állítanak kutyákról/macskákról (akik kipróbálták, csinálják évek óta, vagy akiknek az a munkájuk, hogy értsenek az állatokhoz) az csak azt jeletni, hogy tudatlanok vagytok. Nem baj ez, de akkor nem kell azzal takarózni, hogy ezt "nem lehet megváltoztatni". Egyszerűen csak túl korlátozottak vagytok, hogy elfogadjátok a tényeket ha azok nem egyeznek azzal amit ti elklépzeltek. De azért azt be kell lássad, tök vicces, amikor olyan emberek akarják megmondani a tutit akik bevallottan még soha életükben találkoztak macskával. :D

Amúgy meg nem is értem mi a kérdés? A párodhoz költözöl akinek az unokatestvére nem akar macskát. Akkor meg? Vagy ha megtartod akkor nem költözöl oda? Vagy ha úgy döntesz akkor hirtelen az unokatesó véleménye változik meg?

Ha megismernék egy kicsit jobban a cicát, lehet megszeretnék annyira, hogy már nem ágálnának ellene és elfogadnák, hogy ott lakik. Ez sokszor megtörténik. Nem mindig, mert a nagyobb fóbiát nem könnyű legyőzni, még akkor sem, ha kifejezetten küzdünk ellene, de ha csak tudatlanságból, az ismeretlen macskától való undorral, félelemmel van dolgunk, akkor azért van rá példa, hogy rájön: nem is gondolta volna, hogy egy macska ilyen normális kis jószág is lehet. Főleg, hogy azt mondod annyira jó természetű a cica.

Ha úgyis csak próbaidőre hoztátok el, akkor meg lehetne beszélni az unokatesóval is, hogy próbáljátok meg, aztán ha nem sikerül összebarátkozniuk, akkor nem tartod meg. Mert a barátod akkor már úgy látszik végül is beleegyezett. Aztán még lehet ő is jobban megkedveli.

Szerintem a barátod hozzáállása még változhat a cicával kapcsolatban. :)

Az én barátom se szerette a macskákat, sőt, kijelentette, hogy ő kutyás és kész, neki nem kell macska, mert csak. :D Én viszont 4 évvel ezelőtt csak azért is hazahoztam egy utcára kitett kölyökcicát, mert nem hagyhattam ott. Az elején a barátom annyira ellene volt, hogy amikor átjött hozzám, a cica még csak a szobába se jöhetett be, konkrétan ki kellett zárnom szegényt az előszobába és még azért is ment a morgás, mert a barátom szerint az állatoknak kint lenne a helyük, nem pedig bent a házban.

Szép lassan aztán kezdtek megbarátkozni egymással, amikor pedig elvittem ivartalanítani a kis kandúrkát, a barátom (gondolom, együttérzésből) sokkal jobban ápolgatta utána szegényt, mint én. :D

Végül, amikor összeköltöztünk egy kis lakásba (nyilván a cicával együtt, mert felelősséget vállaltam érte, tehát ő onnantól kezdve, hogy hazavittem, már hozzám tartozott), már egyáltalán nem volt ellenére, hogy hozzam.

Jelenleg ott tartunk, hogy esténként a legnagyobb egyetértésben nézik együtt a tévét az ágyon összekucorodva. Ennyit arról, hogy a macskának kint a helye. :D Hosszú utat tettünk meg az előszobába való kicsukástól az ágyban való közös összebújásig, de a mai napig azt mondom, hogy megérte, és így lett teljes a családunk. :)

5 éve együtt

(4 éve a macskával) :P