Tudnátok tanácsokat adni kóbor cica befogadására?

Adj neki valamit enni, az meg szokta hozni a barátságot. Ha az sem, akkor vissza kell vinni az "övéi" közé.

Hozzánk úgy került egy ilyen "utcagyőztes" jellegű macska, hogy a húgom látta a hogy a szemközti bolt udvarán kódorog napokon át, úgyhogy elkezdett neki ciccogni és tett ki egy pici tejet. Azóta, az elmúlt 9 évben nálunk lakik.

Türelem. Először csak egy szobában legyen, ahol van búvóhelye, de nem tudja rossz helyekre is befúrni magát (nálam pl fürdőkád mögé bújt macska, nem volt épp ideális). Legyen élelem (száraztáp), víz, alom a szobában. Hagyjátok megnyugodni, erőszakosan ne próbáljatok barátkozni vele. Elég a szobában leülni olvasni vagy számítógép elé, szóval valami csendes tevékenységre, csak hogy szokja a jelenlétet.

A kérdésben nem írod, hogy nehéz lett volna megfogni, így valószínűleg nem lesz sok gond, csak egy kis idő kell. Ha fiatalabb a cica, játékkal lehet a legjobban csábítani, egy ingerlően elhúzott madzagnak nem lehet ellenállni. Tejet ne adj neki, nagy valószínűséggel hasmenése lenne tőle.

Inkább ne vidd vissza az "övéihez"! Lehet, egyszerűbb megoldás, de bizonyára meggondoltátok, mielőtt bevittétek. És jön a tél.

Minden macska ilyen, ha idegen helyre kerül. Neki, ráadásul, ez óriási változás.

Amit tehettek: minél inkább békén kell hagyni. Ételt, italt olyan helyre tegyetek, ahol – legalább kicsit – rejtve van (bútor mögé, asztala alá). Ha elcsendesül a hely – például éjszaka – apránként elő fog merészkedni. Az sem óriási baj, ha netán napokig bujkál, nem eszik.

A macskákkal egyébként is általában csak együtt kell élni, sokuk nem szereti a simogatást sem. Óriási élmény lesz, ha néhány hét múlva óvatosan hozzátok ér, netán dorombol. Persze, egy ideig, vélhetően, sok ártalmatlan dologtól is meg fog rettenni.

A magaslati helyeket szeretik: ablakpárkány, polc, de legalább fotel, ágy; és ezeket is rendszeres időközönként váltogatják. Előbb-utóbb kitapasztalja, hogy mely helyeken nem kell osztozni, ami az övé lehet.

Sokuk nagyon szereti a radiátort is; általában meleg-imádók.

Alomhoz minél nagyobb méretű tálcát vegyetek, minél semlegesebb (egyszerű, olcsó) alommal. Célszerű keskeny, rápattintható keretet venni rá, sokat véd a kikaparástól.

Lakásban nagyon fontos az élősködők „kiűzése”. Most ez a legnagyobb gond, hiszen az igencsak fokozza a rettegését. Az enyémet (mostmár többé-kevésbé az), mielőtt bejött, állatorvoshoz vittem. Az autóban, a hordozójában jót tombolt; ott a váróban – jónéhány kutya társaságában – már lapított, és megszeppenve viselkedett a rendelőben is. Megkapta a féreghajtót és az orvos egy kereskedelmi forgalomban nem kapható sprayt használva jól átmasszírozta a bundáját.

A kárpitozott bútorokra vettem olcsó erős plédeket; nem néztek ki túl jól, de védtek kaparás ellen. A szekrények elég fényes, sima felületűek, azokkal nem foglalkozott. Kaparófát nem használt, az ajtóra szereltem egy kaparó-lapot, azt használja; egy idő után lekerültek a bútorokról a plédek.

Számítógép, TV és sok egyéb van a szobában. Soha nem rágott meg semmit (vezetékektől féltettem), és nem is vert le semmit. Nyugodtan hagyható egyedül, semmi kárt nem csinál. Igaz, néhány polcot át kellett rendeznem.

Amúgy, általában, egyáltalán nem bánják a magányt.

Nincs más, mint türelem, türelem, türelem, nyugton hagyás. Ez, általában, később is igaz lesz.

Jó egy éve fogadtam be a 8 évig utcán, téren élő macskát; a kezdeti rettegésétől eltekintve, gondtalan volt a beilleszkedése. Bár, egy-egy hevesebb mozdulat, hangos tüsszentés miatt még most is elbújik, és onnan kukucskál. Dörgölőzni, simogatást hagyni, netán igényelni csak vagy két hónapja kezdett. Azóta viszont nemegyszer hangos dorombolását hallgatva alszom el. Most is az ágyon alszik, az egyetlen olyan helyen, ahova éppen besüt a Nap.

Legyél türelmes vele. Ne engedd vissza az utcára!

Tegyél ki neki enni, innivalót, és egyelőre hagyd békén, ne próbáld megfogni, ne törődj vele. Természetes módon mozogjatok a lakásban, beszélni beszélhetsz hozzá.

Lehet, hogy napok-hetek alatt, de biztos, hogy szép lassan oldódni fog. :)

Mindent megírtak már, talán egy kicsit más: gondolj bele a helyzetébe! Idegen helyen van, nincs tér a menekülésre, idegen lények, idegen tárgyak, idegen szagok, idegen hangok. Ugyanakkor minden-minden ami volt, egy csapásra megszűnt.

Semmit nem tud arról, hogy van egy jobb élet is, mint amilyen eddig az övé volt. Semmit sem érez abból, hogy jobb neki. Hogy nem fogják gonoszkodó gyerekek, gonosz felnőttek, más állatok bántani. Hogy nem kell nedves bundával, hófúvásban, hideg helyen dideregnie. Hogy nem kell télen fagyos csirkenyakat rágnia, hogy nem lepik el nyáron a legyek vele együtt az ételét is, amiért másokkal meg kell harcolnia. Hogy milyen érzés az, ha szeretik.

Egyelőre ördögi körben van. Ha nem mozdul ki, akkor nem tapasztalja meg új élete jóságát. De, fél előjönni.

Csak az idő segít. Ha rájön, hogy az új környezetében senki és semmi nem fenyegeti, nem árt neki. Ha mer suttyomban enni, inni. Ha rájön, hogy senki sem kergeti meg, ha kimozdul a rejtekéből.

De egy ideig ez is törékeny nyugalom lesz. Szörnyen félelmetes lesz ha például beindul a porszívó-szörnyeteg.

Ez nem olyan, mint az, hogy örömmel ugrik az ember nyakába a gyerek, ha karácsonyra megkapja az áhított ajándékát.

Kívánom neki is és nektek is, hogy mielőbb megtapasztaljátok hogy úgy lesz, ahogy többen is megírták. Mert úgy lesz akkor is, ha most még reménytelennek, hihetetlennek tűnik.

Én ideiglenes befogadótól hoztam el egy mentett cicát. Úgy emlékszem, 3 napig volt rémálom, annyira félt, hogy olyan helyekre is bebújt, amit el sem tudtam volna képzelni, hogy befér. A legnagyobb gond az volt, hogy nem is evett, éjszakánként pedig hangosan sírt. Mivel a nem evés életveszélyes lehet, már sírva gondolkodtam, hogy visszaviszem oda, ahol már megszokta a helyét. Aztán a 3. napon csoda történt. Arra jöttem haza, hogy elfogyott az étel a tálból. Másnap már hemperegve örült nekem, amikor hazaértem, mehetett bőven a simizés. Egy kő esett le a szívemről. A hálószobába mellém az ágyba kb. két hónapig nem mert feljönni, csak az ajtóban sírdogált, de aztán ez is megoldódott, azóta egy párnán alszunk..))

Nagyon örülök, hogy nem adtam fel, mert egy rendkívül kedves, nyugodt, szeretetteljes cicus lett belőle.

Már jó jel, hogy evett. Arra figyelj, hogy ha ma sem pisilt (az almon kívül se valahol elrejtve), az gond lehet. Egy napig nem pisilni-kakilni stresszhelyzetben normális, de sokkal tovább nem kéne a hólyagot terhelni.

De ha evett éjjel, akkor valszeg fog menni a wc-zés is.

Ha ilyen vagy más akut probléma nincs, én halasztanám az orvos felkeresését 1-2 hétig, az is nagyon nagy stressz a legtöbb macskának.