Ivartalanítás után - depressziós lett a cicám?

1 hónapja ivartalaníttattam a másfél éves nőstény cicusomat. A macsek olyan szinten ragaszkodott hozzám, hogy amikor elköltöztem otthonról a szüleimtől, naponta beszökött a házba, és nyávogva keresett, nem akart enni, és mikor hazamentem szó szerint felmászott a lábamon, hogy felvegyem, és hozzám bújhasson. :) Ezért elhoztam magamhoz panelbe, nem is zavarta a cicát abszolút a bezártság, egész télen jól elvoltunk, velem aludt, satöbbi. :) Aztán tavasszal nagy ivarzási hullám, hetekig nyávogott, nagyon szenvedett a lakásban, így ivartalaníttattam, azt hittem, neki is jobb lesz így. De azóta borzalmasan haragszik rám. Nem eszik, már elkezdett hullani a szőre, egyfolytában nyávog, pedig előtte soha nem szokott. A cica konkrétan rám támad, amikor telefonálok vagy alszok, és tudja, hogy "védtelen" vagyok, a fejemre ugrál és harap, karmol. Nem engedi, hogy felvegyem, meg sem simogathatom, rám nyávog, és karmol. Tiszta dilis lett, felugrál a falra, függönyre, olyan dolgokat csinál, amikről tudja, hogy nem szabad (komolyan mondom, direkt csinálja..) Most hazahoztam egy hétre a szüleimhez, itthon vagyok vele én is. Gondoltam, a kert majd jót tesz neki, meg a többi cica. De a helyzet csak egyre rosszabb, hozzá sem nyúlhatok már szinte. :( Mit csinálnátok vele? Félek visszavinni a lakásba, nehogy még rosszabbat tegyek, de itt hagyni sem szeretném, mert itt senki nem foglalkozna vele. Dokinál voltunk a műtét után 10 nappal, fizikailag minden rendben van a cicával, begyógyult a sebe. Volt már valaki, akinek ennyire megviselte lelkileg a cicáját a műtét? Mit csináltatok vele? Tényleg a legjobb társ volt ez a macsek, nagyon szerette az embereket. Sosem lesz már a régi? :'-(