30 négyzetméteren tarthatok macskát?

ne akarj rosszat egy macskának se és egész életében 30m2en 1 szobában nem túl kellemes

képzeld magad a helyébe..

max fogadj örökbe egy idősebbet 10+éveset annak se lesz könnyebb

#4: Ha a helyébe képzelem magam, akkor egyetlen állatot sem tartok rabságban, mert én még azt is utálnám, ha az országot nem hagyhatnám el... Ez nem így működik. Egy macska általában remekül elvan ennyi helyen, ha nem szokta meg a csatangolást (fél évig akkor is, ha megszokta, tapasztalat sok macskával). Játszik, alszik, dorombol a gazdája ölében. Láttál már igazi szobacicát? Nekünk még az egyik benti-kinti macskánk is szinte az egész telet és tavaszt egy fotelban élte le a lakásban s amikor a kertes házban volt, akkor is szinte mindig bent volt.

A legtöbb macska nagyon jól elvan egy lakásban sok éven át. A játék és foglalkozás persze igencsak kellhet, kis lakásban különösen figyelnék efféle igényeire.

Hallottam már igen aktív macskákról, de azokat is lekötötte a gazdájuk, aki nem sajnálta rájuk az időt.

Kedves vagy, bár ha privátban írsz, biztosabban észreveszem.:)

Igen, jelenleg is a radiátoron kuksol. Épp az előbb csodáltam meg, milyen békésen aludt a mellette levő széken, ilyenkor szívesen lennék macska, mert mindjárt leragad a szemem.:)

A kutyusaim sajnos már nincsenek, mind az 5 elment kb. 3 év alatt. Öregek voltak már nagyon. Azóta befogadtunk 1,5 éve egy kiskutyát. Ja és még plusz 2 cicát fogadtunk be Miau óta. Úgyhogy macskauralom van. Azért Miau olyan 5 évet lehúzott az 5 kutyámmal. 1,5 év után már teljesen ő volt a főnök. Soha többé nem kellett cicahordozóba zárnom a kutyák között. Ő aludt a szivacs közepén, a kutyák akkor is csak a kőre mertek feküdni, ha még 2 kutya is elfért volna azon a szivacson.:) Néha azért igazságot osztottam, mert az öregedő kutyusaimnak is járt a puha szivacs. Később sokszor aludtak együtt a kutyák és a cicák is. Ahogy öregedtek, úgy tűnt el minden ellenségeskedés, de amikor befogadtuk Miaut, még minden kutyám ereje teljében volt, de végső soron a kutyáim elfogadták a döntésünket és soha nem bántották a cicákat. Volt fára kergetés, de ha akarták volna, simán végezhettek volna bármelyik macskánkkal. Amikor találtunk egy kiscicát az út mellett és befogadtuk - a Kobold nevet kapta -, nem a kutyákkal volt nehéz összeszoktatni, hanem Miauval, aki vérig sértődött. Hónapokig duzzogott, nem volt hajlandó bent aludni, felfújta magát az a bújós cica, ha meg próbáltam simogatni, nem lehetett ölbevenni, vérig volt sértve. 1-2 hónap után meguntam a duzzogását, bepateroltam az ölembe és 2 órán át nem engedtem ki, akárhogy berzenkedett. Megnéztünk együtt egy filmet, aztán mehetett ahova akart. Másnap kora reggel felnyávogott, kimentem és egy csodálatos ajándékot helyezett a küszöbömre: egy döglött cickányt. Próbáltam nagyon megtisztelve érezni magam.:) Egy hét múlva kaptam még egyet. Úgy tűnt, megbocsájtott. Se az azelőtti 1,5 évben, se az azóta eltelt kb. 4 évben nem kaptam többé ilyesmit, amúgyis utálja a nyers húst, a száraz tápért van oda, az állatorvos egyszer azt mondta rá, hogy drogos macska.:) Harmadik cicánk Tigris, egyszerűen beköltözött a cicahordozónkba egy reggelre és nagy segítségkérő sárga szemekkel nézett rám. Ő egy ideig csak akkor jött, ha bajban volt, éhes zörgő bordákkal, aztán amikor egy köhögős, megfázásos betegséget bent vészelt át, úgy döntött, megtart bennünket.:) Azóta ő is a mi cicánk. A kutyákkal őt már pikk-pakk összeszoktattam. Amikor először tettem próbát a legjólelkűbb kutyámmal, Bojtossal, akinél nagyobb szívű kutyát soha nem ismertem és már nem is fogok, és összeengedtem őket a konyhában, lássam van-e feszültség, annyi történt, hogy Bojtos odament Tigrishez és képen nyalta. Ez kb. ennyi volt. Kobold megtanulta használni a kutyakijárót is, nagyon sokszor aludtak Bodrival együtt téli hidegben is a kiskazánházban, ahova a kutyakijárón be tudott menni. Bodri nem volt olyan kiegyensúlyozott, mint Bojtos, neki mindig szüksége volt 2 hét szoktatási időre minden új jövevény esetén, akár cica, akár kutya, akár baba volt az illető, ezért amikor először találtuk Bodrit és Koboldot édes kettesben a kiskazánházban, egy kicsit aggódtunk Kobold testi épsége miatt, de soha egy karcolást se ejtett rajta Bodri. Volt, hogy a gyerekem is bement hozzá kuksolni - nem a kutyakijárón - és a gyerekemet se bántotta soha, egyik kutyám se. Egy karcolás se esett a kislányomon, pedig 5 kutyánk volt és 5 éven át éltek együtt, amíg minden öregem el nem ment sorba.:( A kiskutyánk nagy macskabarát, főleg Koboldot imádja, mert ő sípol a legjobban, ha nyomogatják. A többi macska egy laza karatemozdulattal lerendezi Csöpit, szóval Kobold az egyetlen partner, akit lehet nyúzni. Viszont Csöpike nagyon magányos, mert a macskák nem kezelik egyenrangú félként. Tavaly nyáron ment el mellőle a két öreg kutyám, Bojtos és Bodri és Csöpit annyira megviselte, hogy utána annyira nem evett, hogy orvoshoz vittem. Nem kellett neki a rántott hús se. Azóta jobban eszik, de sokszor látom szomorúnak. Én viszont annyira megtörtem, főleg Bojtos halála után, hogy úgy érzem, nem tudok most újabb kutyát befogadni, mert nem tudnám úgy szeretni, ahogy Bojtost. Próbálok ezen túllendülni, de egyelőre azt érzem, Őutána nekem már minden kutya kevés lesz.:( Úgy szerette a kislányomat is, pedig 10 éves volt, amikor hazaállítottam egy babával. De ahogy Bodrit, a menhelyi kutyát is pillanatok alatt elfogadta és anyja helyett apja volt és még álmában is ölelte, úgy fogadta el a kis riválist, a babánkat, örömében táncolt neki, mert ő egy ilyen kis bolondozós kutya volt pici korától fogva, ha jó kedve volt vagy jókedvre akart deríteni, hasravetette magát és táncolt: ritmusra topogott a mellső lábaival, lóbálta jobbra-balra azt a nagy szőke fejét, vigyorgott hozzá és ragyogtak azok a meleg Mazsola szemek. Amikor 7 évesen gyomorvérzése volt, az esti ügyeleten az asszisztens is látta táncolni és elsírta magát. Majdnem 17 éven át táncolt nekem. Álmomban gyakran álmodom azt, hogy táncol. Aztán amikor felébredek, meg tudnék halni, annyira hiányzik.

Szívmelengető volt ezt elolvasni, csodálatos, hogy közel 5 év távlatából kaphattam választ. :)

Sajnálom a kutyusokat, de szerencsére megérték az időskort és szeretetben éltek - még ha néha osztozniuk is kellett! :)

Miau egészségének nagyon örülök!!!

Nagyszerű, melegszívű ember vagy, minden tiszteletem!