A macskám "depis" amióta elvitték az örökbefogadott kiscicáit. Mit csináljak?

Elég vicces történet, még soha nem hallottam ilyet mástól. Van egy saját nőstény macskám, ő most 2 éves, ivartalanított, sosem volt saját kiscicája. Körülbelül 4 hónappal ezelőtt találtam egy anyamacskát az utcán, aki keservesen sírt. Szerencsétlen borzalmasan nézett ki, és óriási volt a hasa, úgyhogy elhoztam magammal. Eljárkáltam vele orvoshoz az ellésig, de nem nagyon lett jobban, és a kiscicák születése után kb 2 héttel elpusztult sajnos. Orvos szerint a korábbi tartós éhezés, a kimerülés és a kiscicák miatt nem bírta, mert egyébként nem volt beteg. Én nagyon igyekeztem életben tartani, de sajnos nem ment. :( Lehet túl idős volt.

A poén, hogy utána a rajtam maradt 7 (!!) bébimacskát a saját macskám úgy döntött, hogy "örökbe fogadja". Nem viccelek, elkezdett gondoskodni úgy róluk, mintha ő lenne a mamájuk. Annyi, hogy teje nem volt, így ők kb potyára szopiztak, én etettem őket cumisüveggel, de legalább melegen tartotta őket, meg mosdatta, ilyesmi. Egyébként irtó cukik voltak.

Mivel egy kisebb lakásom van, nem terveztem megtartani egyiket se, úgyhogy meghirdettem őket, és 6-ot azóta már el is vittek, amikor elég nagyok lettek. Na azóta a saját macskám teljesen depis, csak fekszik, alszik, szomorúan nyávogva keresi a kicsiket, nem is nagyon eszik, és esküszöm néha mintha sírna. A szívem szakad meg érte, de nem tudok mit csinálni. Mit tegyek? Még maradt egy kölyök az alomból, egy bandzsi elég rusnya fiúcska (nem gonoszságból, de tényleg annyira csúnya szegény, meg szerintem hülye is :D), őt nem nagyon akarták vinni, gondoltam rá, hogy megtartom, akkor hátha nem lesz olyan szomorú, hogy mindegyik "kiscicája" odalett. Ez normális viselkedés különben? Még akár egy igazi anyamacskától is? Állatorvost is kérdeztem, szerinte ez csak átmeneti, és majd jobban lesz, de már egy ideje szomorú. :( Biztos, hogy egészségügyi baja nincs, azt megvizsgálta.