Mekkora nagy lelki trauma egy anyamacskának amikor elszakítják tőle a kicsinyeit?

Nem olyan nagy, mint gondolnád. A barátnőm apja dobálja el a kiscicákat, egy hétig hagyja szopni a kis nyomorultakat, aztán nyekk. Az anya egy délutánon át keresi a kölyköket, aztán még azon a héten újra befedezi a kandúr.

Az anyának - ritka kivételtől eltekintve - nem a kölyök hiányzik, és nem érzelmileg kötődik a kölykökhöz, hanem az kell, hogy legyen, aki enyhíti a tejcsapot, ha érted, mire gondolok. A barátnőm cicái mindig kalákában szoptatják annak a nősténynek a kölykeit, akinek még megvannak.

De az előző történet nagyon megható volt, és tényleg felháborító az a szomszéd. Ha nem akar kölyköt, ivartalaníttasson, nem szabad kinyírni a kicsiket. Ezt egyébként minden héten a barátnőmnek is a szájába rágom, mondanom kell, tök feleslegesen.

Himalája cicákat tenyésztek. 10-12 hetesen szokták elvinni az új gazdik a kölyköket, ilyenkor már nem szopnak, teljesen el vannak választva. Sőt, olyan is megesett, hogy egy kiscicának nem sikerült azonnal jó gazdit találni, és 4 hónapos koráig nálunk volt! Gyakorlatilag már nagy cica volt, mikor elkerült tőlünk.

A mamacica minden esetben ugyanúgy reagál a kicsik "eltűnésére", bármennyi idősek legyenek is: két-három napig hívogatja őket. Amikor sok kölyök van (a rekord 6 kicsi), az elsők "eltűnését" nem mindig veszi észre, vagy legalábbis nem hívogat látványosan, inkább a többivel foglalkozik. Viszont amikor már csak egy kölyök van, azt éjjel-nappal mosdatja, szeretgeti, pesztrálja. (Akkor is, ha az már nagy ló.) :) És amikor ő is elmegy, elszomorodik, pár napra "összezuhan", enni sem akar.

Mivel azonban nálunk a mamacica mellett egy kandúr is él (ők egy párt alkotnak, és nem is tenyésztek "külsős" cicákkal, csak velük), így a nőstény hamar megvígasztalódik a fárasztó gyereknevelés után a kandúr oldalán... Miután kiszomorkodta magát, rendszerint hetekig újra "szerelmesek" a kandúrral (ehhez nem kell, hogy tüzeljen a nőstény, mert egyébként is rajonganak egymásért), egymás nyakán lógnak, mosdatják egymást, játszanak, élvezik, hogy újra kettőjüké a világ. :) Nagyon szeretik egymást. Biztos vagyok benne, hogy míg a kölykök "kirepülését" el tudják fogadni (pedig nálunk a kandúr is neveli a kicsiket, még "pelenkázza" is őket), ha valamelyiküket elveszíteném, a másik sem élne sokáig utána...

22:39:

Ha tudnám, hol él a barátnőd apja, feljelenteném az állatvédőknél. Ilyet nem lehet csinálni!

A nőstény is tönkremegy a sok fialásban, és a kiscicák is feleslegesen születnek, és halnak meg. Undorodom az ilyen emberektől. Minek vett ez magához macskát egyáltalán?

Tudom, hogy nem te tehetsz róla, de az a nőstény még akkor is jobban járna, ha elaltatnák, mint így. Tudom, hogy mennyire kimeríti testileg-lelkileg az anyacicát évente egyetlen fialás is, nemhogy még több!!! Az meg, hogy egy hétig hagyják szopni a kicsiket, még csak ront a helyzeten, mert mire beindul a tejtermelés rendesen, éppen addigra "tűnnek el" a kicsik. A barátnőd apja egy ostoba állat, és akkor még finoman fogalmaztam.

A himalája cicás voltam egyébként.

Ezzel én is egyetértek, utsó hozzászóló, de kedvelem a barátnőmet, és tudom, hogy minden alomért micsoda hiszti megy otthon, és hogy harcol értük. Nem az ő hibája, legfeljebb az, hogy nem akar beleegyezni az ivartalanításba. Ő szereti a kiscicákat.

Az én gyönyörűségem is onnan való, őt én mentettem meg.

Az anya mellett még két pótmami is szoptatta, azért lett ilyen szép, nagy cica. Az meg végképp kiakasztott, hogy miután már elhozható lett volna a cicám, a barátnőm apja nem akarta odaadni, mert hogy "olyan szép kis pofája van a kis mocskosnak"!!!

23:17:

Szomorú történet ez, és sajnos még ma is sok az ehhez hasonló.

Minden esetre nem értem, hogy a barátnőd apja (aki ugye alig akarta odaadni neked a cicádat, mert "tetszett neki"), hogyan szeretheti a cicákat, és pusztíthatja is el őket egyszerre. Különös lelkivilága lehet...

A barátnődet pedig szerintem próbáld meg meggyőzni arról, hogy a kiscicák szeretete nem azonos azzal, hogy hagyjuk, hogy a halálra szülessenek.

Mindig vannak ivartalanítási akciók az állatvédőknél, (ilyenkor nagyon olcsó a műtét, utána lehet nézni a neten is) hidd el, az igazi szeretet az lenne, ha szép lassan az összes nőstényt ivartalaníttatná a barátnőd!

Örülök, hogy egyet legalább sikerült megmenteni, de sajnos ez csak a jéghegy csúcsa, és nem vigasz a többinek, sem a mamacicáknak. A barátnődet sem ítélem el, főleg, mivel ő az egyetlen, aki talán tehet ez ellen a helyzet ellen valamit.