Milyen volt a kiscicád első 24 órája nálatok? Hány hetes volt ekkor?

Az egyik cicám 9 hetesen került hozzám. Szerintem alig érintette őt ember azelőtt. Az első nap bebújt egy fotel alá és nem volt hajlandó kijönni, csak ha senki sem volt a szobában. Éjjel bújt ki enni és a dolgát elvégezni (szerencsére az alomba). Második nap játékkal sikerült kicsalogatni, viszont megsimogatni még mindig nem. Hosszú és nehéz út volt. Mára már minden érkező vendégnek (akár idegennek) dorombol, bújik az ölébe, igazán barátságos macsek vált belőle.

A másik cicám nagyon apró volt, mikor hozzám került, egy hétig még cumiztattam, nem tudott enni. Ő az első napján bolha elleni fürdőt kapott, felfedezte a lakást, játszottunk is, ölben is aludt,. Az első éjjele pedig emlékezetes marad nagyon. Kb 1 órát aludtam, mert a kis lelkemnek be nem állt a szája, folyamatosan nyávogott ill karmolta, harapta a lábujjaim, fülem és gyúrta a fejbőröm, kereste a csecsbimbót a hajam között. Az alvás sokáig nehézkes volt mellette, bekucorodott mindig a vállam és a fejem közé, sokszor megharapta a fülcimpám közben eszeveszettül dorombolt. Ezt azóta is néha csinálja, pedig már másfél éves. A szobatisztasággal is gondok voltak sokáig, valamiért a rongyszőnyegek és szobapapucsok tetszettek neki jobban, mint az alomláda. Szóval első nap takarítani kellett utána.

Közel 14 hetesen hoztuk haza. A hordozóból kiengedve óvatosan szimatolt körbe és fedezte fel a szobát, minket, de alapvetően inkább kíváncsi volt, mintsem félénk. Megmutattuk neki, hogy hol találja a kaparófát, az enni-innivalót a konyhában (nappali és konyha egyben van). A lakás többi részébe csak fokozatosan engedtük be, hogy ne legyen egyszerre túl sok neki..

Hagytuk, hogy magától találja meg a cica WC-t, de utána beraktuk, hogy megmutassuk neki, oda végezheti a dolgát. (Az este folyamán egyébként többször is beraktam, amikor azt hittem, keresné a helyet. Egyetlen baleset sem volt, mióta nálunk van.)

Sokáig csak felfedezett, játszottunk, de már aznap is csak úgy aludt el, hogy közben hozzámbújt. Az első 2 hétben szintr minden alkalommal, ha 10 mp-nél tovább kikerültünk a látóköréből, hangosan nyávogva keresett, de aztán idővel megszokta, hogy nem tűnünk el örökre, ha átmegyünk a másik szobába...

Azóta is minden nap az ajtóban vár, amikor hazajövök. :)