A ti párotok hogyan viszonyul a cicátokhoz?

Barátod lesz még ezer, ilyen macskád meg nem biztos.

Válaszd a macskád, a barátod meg megszok vagy megszök.

Az enyém sem rajongott az ötletért mikor bejelentettem hogy találtam egy kiscicát és hazahozom :)

Azóta megbékélt vele, van hogy 1-2 napra elmegyek itthonról, akkor ő van vele és nincs semmi gond. Amúgy én etetem én foglalkozom vele, hozzám jobban is ragaszkodik, de a párom mellé is ugyanúgy odabújik ha úgy van, pedig ő azért határozottabb vele, nem néz el neki mindent mint én :D

Azért ez elég bunkó dolog a barátodtól, hogy nem fogadja el, hogy szereted a cicát, gondolom nincs rá oka hogy így viselkedjen. Én nem változtatnék a macskával való viszonyomon a hisztije miatt.

Nálam is fontos pont volt a párválasztásnál, hogy állatbarát legyen.

Randiztam olyannal, akiből hamar kibukott, hogy utálja az állatokat, főleg a macskákat. Számomra ez kizáró ok, babakorom óta folyamatosan macskák vettek körül, mindig volt macskánk. És én így is szeretnék élni, nem tudom elképzelni, hogy ne legyen macska a háznál.

Szóval nálam teljesen kizáró ok lenne ez egy pasinál.

Azt még meg tudom érteni , hogy nem szeretné, hogy az ágyatokban aludjon.

De az, hogy beszól, hogy ne foglalkozz vele, meg zárd ki elég taplóság.

A kérdésre visszatérve, az én párom teljes mértékben elfogadta a macskáimat és a macskaimádatom. Ő is nagyon szereti őket, játszik velük, eteti, almot cserél ha én elfelejtem stb.

Pedig ő inkább kutyás típus, de a macskákat is szereti.

Ciki nem ciki,nálam ez kb az ismerkedés elején fontos kérdés.

5-ös, miért lenne ciki? Te csinálod jól, hogy csak olyannal jössz össze aki rajtad kívül a macskádat is elfogadja!

Egy kapcsolat nagyon sérülékeny, főleg, ha nem állatszerető embert választ az ember, de igen, én is mindig elmondom, hogy ilyen-olyan állatom van, és, ha ez neki nem tetszik akkor elmondom, hogy "au revoir monsieur".

Az én párom eleinte gyűlölte a macskákat, mert az anyja belenevelte, hogy a macskák büdösek, gonoszak, fertőzőek, kb a világuralomra törnek és minket csak le akartnak igázni, minden sátán gonosz a macskában jelenik meg. Nem is hibáztattam a felfogásáért, hisz ezt látta, hallotta. Jelenleg 11 éve vagyunk együtt, 3 éve összekültöztünk, mi is albiba, 2 cicával, akik végülis valóban leigáztak minket, mert ők az urak a háznál, de jó értelemben :)

Ami nálam bevált: szép lassan hozzászoktatni a macskához. Nekünk egy 2 hetes talált cicánk volt az első, azonnal meg is esett rajta a szíve, hisz olyan kis ártatlan és törékeny volt, de azért a fenntartása megmaradt. Megmutattam neki, hogy állatorvossal, ivartalanítással, féreghajtással tisztán lehet tartani a macskát is, nem fertőző, nem fogok 3 nap múlva belehalni, ha megsimogatom.

Aztán elkezdtem játszani a cicával előtte, kicsit produkáltattam, ugráltattam, kihoztam a felnőtt cicából is a lökött, bepörgött kis kölyköt, amit párom csak látott, de mosolygott rajta. Aztán a kedves oldalát is megmutattam, a dorombolós, hízelgős kis szőrgombócot. Végül ő is beleszeretett, az ő javaslatára fogadtunk örökbe egy új cicát, így már teljes a béke.

Ha párod szeret, akkor úgy szeret, ahogy vagy, akár macskával, akár nem. Felnőtt emberként nem mondhatja meg neked, hogy mikor foglalkozol a cicával, azért ezt én nem engedném. Egy dolog, hogy együtt vagytok, de nem mondhatja meg, hogy mit csinálj, ahogy te sem szabályozhatod őt. Ülj le vele, beszéljétek át a dolgokat. Mondd meg neki, hogy mennyire fontos neked a cica, és szeretnéd esetleg neki is megmutatni, hogy milyen kis egyéniség is ő. Szerintem a kompromisszum lenne a megoldás, ő is enged, te is engedsz. Ő elviseli, te pedig nem követeled mondjuk, hogy engedje be az ágyba (ez egyébként is egy kényes kérdés). Ha meg szeretnéd tartani mindkettőt, akkor kénytelen leszel pároddal egyezkedni. Ha szeret és becsül téged, akkor az elszántságod és a boldogságod láttán biztosan engedni fog ő is.

Hú. Jó nagy popsi a barátod.

Nálam is egy nagyon fontos rész az ismerkedésnél, még barátkozásnál is, hogy az illető hogyan viszonyul az állatokhoz. Párválasztásnál kifejezetten (az volt). Hiszen én már a párom előtt is éveken keresztül minden nap a két gyönyörű cicámmal keltem és feküdtem. Ők hozzám tartoznak, úgymond a "csomag részei" :)

Összeköltözéskor nálunk is voltak viták emiatt, de sikerül kompromisszumot kötni. Mint kiderült, a párom eredeti terve az volt, hogy kinti cicák lesznek az addig csak lakásban élő macskák. Végül abban egyeztünk meg, hogy kijárósak lesznek (kertes ház, nagyon nyugis környéken) és éjjelre nem jöhetnek be a hálóba. Igazándiból minél régebb óta élünk együtt, annál jobban szereti őket. Így majdnem egy év elteltével egyre gyakrabban előfordul, hogy simán beengedi őket az ágyba, szó nélkül ad nekik enni, ha üres a tál és egyre több a simi is. A cicák is nagyon megszerették.

Én mindig is úgy éreztem, hogy nekem kell lennem a macskáim szószólójának, megvédeni a jogaikat, pl télen a jó meleg kályha mellett alvás jogát :) Hiszen ők nem tudnak beszélni és megvédeni magukat egy emberrel szemben. Meg én amúgyis szinte robbanok, ha valaki rosszat mond a macskáimra vagy nem a legjobbat akarja nekik. Személyes sértésnek veszem.

Gondolom még te is nagyon fiatal vagy. Ez a fickó nem érdemel meg téged, te pedig nem érdemled meg, hogy így korlátozzon, semmibe vegyen és lehülyézzen.

Én fognám a csodás macskámat, könnyes búcsút vennék a barátomtól és hazamennék anyukámhoz a helyedben.