Mit tegyek? Bűntudatom van, hogy így érzek!

Én megértem a dolgot. Nekünk is hasonló a cicánk. Mi alapítványtól fogadtuk be felnőttként, szóval tudtuk, hogy kicsit "nehezebb" macska lesz, szóltak előre. Ennek tudatában döntöttünk mellette, mégis... mikor nemhogy simogatni, jóformán ránézni se lehetett, mikor nyitott (amúgy hálós) ablaknál az első reakciója az volt, hogy szökni akarjon, minden alkalommal... ő még kajáért sem hízelgett, csak hagyjam békén. Volt egy kis kartondoboza, abból egyedül almozni jàrt ki (azt is csak azért, mert pont mellette volt). Hiába a cicaágy, a cicabútor.

Az első hetekben sokszor éreztem hasonlóan, mint te. Úgy éreztem, ő annyira kóborka, hogy nem is való neki már a gazdis lét felnőttként. Hogy utál minket, hogy sosem fog itt megszokni. Hogy nem nekünk való egy ilyen mufurc macska.

10 hónap telt el. Nem kevés. De itt alszik a párnán mellettem. :-)

Ő sosem lesz matricacica, a közös játék is ritkán köti le. Dorombol, élvezi a simit, de akkor, ha ő jön ide. Esténként ölbe vehetem és fetreng, hogy vakargassam. :) Máskor viszont elszalad, ha nyúlok, a hirtelen mozdulatok megrémítik. De már nem akar szökni, már nem láthatatlan levegőcica.

Idegenekben nem bízik, de bennünk megtanult. Még nem értünk az út végére.

Adj időt magatoknak! Ti jót akartok neki, de embertől nyilván eddig nem sok jót kapott. Nem mondom, hogy lesz belőle ölbecica, de még az sem lehetetlen. 3 nap nagyon rövid idő. Még minden új. :)

Alapvetően különbözoek a macskák. Van aki nagyon ragaszkodó és szeretetehes, van aki inkább magának való.

3 nap után szerintem még nem jött elő az igazi személyisége, de természetesen ez a te döntésed. Ha úgy érzed máshol jobb helye lenne, akkor keres neki gazdit. Ettől nem leszel rossz ember, megmentetted.

De annyit hozzatennek, hogy adj neki időt. Az én cicám amikor hozzamkerult kb 2 hétig sírt. Alig evett, nem engedte a simogatást. Már kezdtük feladni, amikor egyre jobb lett. Szelídebb lett, szeretetre vágyott.

Kell neki kis idő. De az is lehet, hogy ő ilyen.

Alapvetően ilyenek a cicák, szeretik sokszor a magányt, szeretnek elvonulni, nem mind hízelgős

Akárcsak az emberek, minden macska más személyiségű, meg kell tanulni alkalmazkodni hozzájuk, én úgy gondolom. Nekünk négy macskánk van, közülük hármat kisbaba koruk óta nevelünk, természetesen ugyanannyi szeretet, törődést kaptak, mégis teljesen más a viselkedésük.

Én úgy gondolom, türelem kell ahhoz, hogy egy macskát megszelidíts, és még lehet hosszas próbálkozás után sem lesz olyan, amilyennek szeretnéd. Nekem van egy fiúmacskám, aki sosem dorombolt, kitért a simogatás alól, nem lehetett ölbevenni, de mindig követett, néha a lábamhoz dörgölőzött, szerett játszani. Néha-néha felkaptam és megdögönyöztem, simogattam, hogy kifejezzem a szeretetem, de tiszteltem a határait. Most ott tartunk, hogy már magától felugrik az ölembe, és néha már dorombol is. :) Lassan kell közeledni felé, főleg, ha csak most fogadtátok be, gondolj bele, ha ember lenne, te sem várnád el 3 nap után, hogy olyan legyen a kapcsolatotok, mintha 10 éves barátság állna mögöttetek. Időbe telik, míg teljesen felenged, de lehet ezek után sem fogja igényelni a szeretgetést. Ettől függetlenül szerintem ne dobd ki, nert biztosan megviselné az állandó környezetváltozás. :(