Szerintetek is boldogabbak, kiegyensúlyozattabb, okosabb cicák lesznek, akik az alomtesójaikkal és az anyjukkal nőnek fel?

Nekünk még nem volt hülye macskánk :D

Nem voltak korán elválasztva, de nem is voltak egy éves korukig együtt.

Volt, amikor több cicánk is volt. Nem igényelték egymás társaságát. Imádnak egyedül mászkálni, vadászni, felfedezni. Még sose láttam cicákat ezt együtt csinálni. Max. akkor voltak együtt, ha lefeküdtek pihenni és egymáshoz bújtak, de nem csináltak semmit sem együtt.

Szerintem a macska jellemétől is függ. Mikor kiscicáink voltak, hárman mindig együtt játszottak, a negyedik viszont gyakran elkóborolt tőlük, és már 4-5 hetesen is inkább egyedül fedezte fel a környezetét, sokkal hamarabb önállósodott. Persze ő is játszott a többiekkel, de sokkal kevésbé igényelte, és teljesen független cica lett. Nekem ő sem tűnik boldogtalannak, vagy kevésbé okosnak. :)

Az utcánkban van viszont egy macskapáros, akik felnőttként is rajonganak egymásért, mindig együtt kószálnak, kb. hetente látom őket együtt napozni a kerítésükön.

Anyukám macskája pedig egy utcára kitett, beteg kiskölyökként került hozzánk, aki mindig utált minden más macskát, közeledjenek azok hozzá akármilyen barátságosan. Az emberektől is fél, de anyáért rajong, már elmúlt tíz éves, de még mindig hozzá van nőve, rajta alszik, mellette sétál, és ha teheti, az ölébe ül. Szerintem ő a legboldogabb macska, akit ismerek... :D

Szóval macskafüggő. :)

Én örökbefogadtam két cicát, testvérek, egy alomból vannak. Az egyik nagyon szeretetreméltó, szeret bújni és sokat beszél hozzánk. A másik magának való, ha olyanja van, akkor harap is. Szerintem is függ a macska jellemétől.

Ja, van egy harmadik cicám is, őt az utcáról fogadtam be, még nagyon kicsi volt, kb. 5 hetes. Ő is nagyon kedves, imád bújni, és okos is. :)