Miért támad meg a kézzel nevelt két hónapos papagájom?

Azért, mert kölyök és szemtelen. Az embereknél is több lázadó korszak van. Az első még egész pici korban jelentkezik, amikor a baba elkezd járni, és ellöki a segítő kezet, hogy ő egyedül akarja csinálni, akkor is, ha százszor a fenekére huppan közben. A madaraknál ez az időszak akkor van, amikor elkezdenek repülni, és megnőnek a lehetőségek számukra, kicsit jobban kitárul a világ. Viszont ivarérett korig még lehetnek hasonló dackorszakok.

Másrészt még csak 5 napja van veled, az nagyon rövid idő, nem vagy még haver, még nem bízik.

Párja remélem, lesz.

Jézusom ezt hogy lehet dackorszaknak titulálni??

5 napja van veled! Minden új, semmi sem ismerős neki, sem a teret, sem a kalitkát, sem az új gazdit nem szokta még meg, fél, bizalmatlan, ezért agresszív! Egyébként nem kutya, hogy rászólsz, ott hagyod meg ilyen baromságok, ha beléd csíp! Nem klikkerrel kell tanítani és nem most kell nekiállni, hanem ha már bízik benned. Konkrétan 1 hétig ki sem szabadott volna engedned a kalitkából, amíg megbarátkozik az új hellyel és veled, a hangoddal stb. A bizalmát kellene elérned. Ha ez megvan akkor vegyél mellé fajtársat (már ha elfogadja szegény a kézzel nevelés miatti sérült felfogásával), mert gondolom nem tudsz 0-24ben vele lenni. Ha egyedül tartod, depressziós lesz, tolltépős, agresszív öncsonkításra képes, végül halott.

Pedig van a papagájoknál is dackorszak. :-D Felneveltem már pár papeszt, és nem voltam nekik idegen, kézhez voltak szoktatva gyakorlatilag kikelésüktől, mégis eljött az az időszak, amikor elkezdtek kamasz módon lázadozni. :-D

Természetesen itt nem csak ez játszik, ezt én sem írtam, hanem az is, hogy még nincs meg a bizalom, de ne mondd, hogy a madaraknak nincs lázadó kamaszkoruk, én testközelből tapasztaltam, és régóta foglalkozom papeszokkal, úgy, hogy figyelem a viselkedésüket is, egyedenként ismerem a madaraimat. :-)

Olvasd már el értelmezve is, amit írtam, és a kérdést is.

A kérdező kapott egy 2 hónapos papeszt. Ez pont olyan, mint hogyha árvaházból befogadna egy dacos kiskamaszt. Amúgy is egy önállósodási időszakukat élik ekkor, és még idegen is nekik az új hely. Az ismerőssel is lázadnak ilyenkor, egy idegennel még inkább.

Én kifejezetten ellenzem a kézzel nevelést. Ezt mindig a költőpárra bízom, és közben kézhez szoktatom a kicsiket, de nem én nevelek, mert a szülők vannak a fiókákal nonstop.

Mostanában nagy divat lett minél fiatalabb egyedet venni, mert cukik, meg jobban a gazdihoz szokik állítólag, miközben alapvetően hiányosak az ismereteik a madarakról, madarak tartásáról, és gőzük sincs sokaknak, mi zajlik egy ilyen fiatal madárban, meg egyáltalán egy nagyobb madárban is, ha új helyre kerül. Én 3 hónaposnál fiatalabb papeszt csak annak adok, akinek nem idegen a madártartás, tudja az alap igényeit, hely, társ..., mert nagyon könnyű elrontani egy fiókát. Akiknek első madarai lesznek, annak idősebbet, ivarérett, fiatal felnőttet ajánlok, akik már nyugodtabbak, akiknél csak az új környezetbe szoktatás lesz meló, de már túl vannak a lázadó időszakon (kölyökkutya sem való mindenkinek).

Aki akarja, érti a mondandómat, aki nem, úgyis folytatja a magáét. Én szívesen segítek annak, aki megoldást keres és érteni akarja a papesza viselkedését, és jól akarja kezelni a problémát.