Mit szimbolizál a daru?

A japán mitológiában az 1000 évig élő daru a becsület, a hűség és a béke jelképe.

A japánok úgy tartják, hogy 1000 hajtogatott daru a hajtogatás közben elképzelt kívánság beteljesülését jelenti.

A daru nemcsak a hosszú élet, az éberség és a bölcsesség jelképe, hanem a

hűségé is. Japánban a darut, mint tiszteletreméltó Urat említik. A kínai mitológiában a

fényesség ősprincípiumával, a janggal áll kapcsolatban. Különösen hosszú életűnek

tartják, ezért válhatott a halhatatlanság szimbólumává. A kínai piktúrában gyakorta

ábrázolják a szintén a hosszú élet jelképének tekintett fenyővel. Ezen kívül a

halhatatlanok hírnöke is, mert a daru viszi a holt lelkeket a Nyugati Paradicsomba. A Nap

felé tartó madár egyúttal az életben elérhető érvényesülést is jelképezi.

A keresztények körében pozitív tulajdonságokkal bír a daru, megtestesíti a

feddhetetlenséget, ezzel együtt a szerzetesi élet erényeit. A görög Hermész, az istenek

követe, a darvak V alakzatú kötelékének mintájára formálta meg a betűket. Ugyanakkor

Hermészt szent daruja árulta el, amikor Apollón marháit akarta ellopni. Az ókori görögök,

azt mondták, hogy amikor ék alakzatban szállnak a darvak, a fiatalabb védtelen

madarakat védelmezik, ezzel mutatnak követendő példát az embereknek.

Indiában azonban közel sem olyan jó a híre a darunak, náluk ez a madár az árulás

szimbóluma. Európa nyugati részén a daru megítélése ugyancsak nem jó, sokszor a butasággal és az ügyetlenséggel azonosítják. A keltáknál a daru látványa balszerencsét

jelentett.

Nálunk viszont egykoron a daru a parasztudvar díszmadara volt, viselkedéséből az

időjárásra következtettek, hangos krúgatásukkal az idegent jelezték. A néphagyomány

megőrizte annak az emlékét, hogy az alföldi várfalakon azért tartották a szelíd

darucsapatot, hogy az éjszaka leple alatt közeledő ellenséget észrevegyék. Hermann Ottó

(1835-1914) a híres ornitológus, etnográfus szavai szerint: "Hatalmas, czímeres madár,

mely a magyar nemesség armálisában nagyon sokszor van meg, és ősi soron becses

madara a magyarságnak". A daru gyakorta szerepel címereken, tollait valaha pénzért

árulták, a szebb tollakért akár egy borjú árát is megadták, de szívesen hordtak darutollas

kalapot a parasztlegények. Vidéken egykoron a darvak kiáltására kezdték el a tavaszi

vetést és az őszi betakarítást.

Az ókorban a vizes területeken élők azt hitték, hogy a fél lábon ácsorgó daru vigyáz a

többi madárra, úgy, hogy az őrt álló daru felhúzott lábában egy követ tart, s amikor

elbóbiskol a madár, a kő ráesik a másik lábára, amitől azonnal felriad.