Nem tudom, normális igy abajgatni egy kis kecskepapit?

Sziasztok! Van egy költőpár kecskepapim, gyönyörűek. Van két 5 hetes fiókánk is, egy nap különbséggel születtek. A nagyobbikkal semmi gond, csodásan feljődik, ki be jön a fészekből, kis rosszaság, az ő neve dinnye, a kissebbnek lábszétcsúszása lett, mindkét lábára, de valami csoda folytán, a jobb lába magától helyrejött. :) Viszont a bal lába még nem, igy azt én tornáztatom neki, le is van maradva a feljődésben jóval kisebb mint a tesója, de már tollasodik ő is. Gondolom, a lábacskái miatt maradt le. Nem hinném, h beteg lenne, mert szépen eszik az apamadártól, és én is etetem, magam főze pempöből jó ideje, a lemaradás miatt. Amikor elkezdtem etetgetni elsőre, nagyon kis gyenge volt, meg nem is etették annyira a szülők, mostmár igen, a lényeg, h azóta nőtt, és hizott is. Sőt hihetetlen, de mióta tornázunk együtt a lábacskánkkal, saját magától is csinálja, ha szolók neki. Mondjuk sokat alszik, de azért huncutkodni is próbál sántikálva. Valaki mondta, hagyjam meghalni, h sánta meg gyenge,. ez még az elején volt, de nem volt szivem ,a sorsára hagyni. És valóban beindult a fejlődésben, járkál,igaz sántikálva. De olyen kis édes! A kezemben etetés után képes elaludni, és ott tornáztatni a lábát! Mikor visszateszem a fészekbe, rendesen kétségbe esik, kicsit megsimizem, és akkor megnyugszik, nem akarom még a tesókájától külön venni, mert azért még ott a helye! Sajnos viszont az anya madár csipkedi őket, lökné ki őket, nem tudom, mit tegyek? Az apa neveli őket, egyáltalán nem bántja a kicsiket, de anya úgy látom, ujra tojni szeretne. Kérdéseim:1. Szerintetek helyesen tettem, h igy kézbe vettem a kis papim sorsát? És hogy ennyire abajgatom? A tesókáját is szoktuk dajkálni,kis cukika ő is. És ha már eddig eljutottam a kis beteg lábú papimmal,már nem halhat meg? Mert tudom benne van még a pakliban, h igen, de én nagyon megakarom őt tartani, a nagynak már van leendő gazdija :) 2.:Lézethet, h a kicsi érzi rajtam, h mennyire megakarom menteni , és ezért küzd ő is? Azt tudom, h igen okoasak a papik, de ennyire? Érez rajtam vajon valamit? Szeretet? Törődést? Köszi a válaszokat! Krisztina