Felneveltem egy kiscinkét. Imádom. Ő is szeret. Ma éjjel a házunk falán lévő kitekerhető ponyva szerkezetén ült el. Ott alszik éppen. Beteg lehet?

Hogy zavarjam el, kerepeljek.:) Nem babusgatom, de már előfordult, hogy ő nem akart lekopni.:)

Más emberektől tart, még a férjemtől is.

Vannak már cinkehaverjai, velük van, éjjelente is, ma ez egy ilyen kivételes alkalom (meg az, amit leírtam).

Kicsit kikészültem, hogy valami baja van, de nem tudok neki segíteni.

Itt kelt nálunk a kihelyezett odúban, de ő volt az utolsó, későn kikelt, pár napos lemaradása van, de azóta a tesóival haverkodik.

Igazi csoda.:)

Nem borzolódott a tolla, evett, ivott, mielőtt elült.

Köszi, srácok. Miatta vettem ki az éves szabimat, hogy felnevelhessem, a kisszobát röpdévé alakítottam, ott hédereltünk majdnem 2 hétig.:)

Én tanítottam repülni, együtt csicsergünk (hihetetlen volt hallani egy énekesmadár első dúdolását, még zárt csőrrel).:)

Életem egyik legnagyobb élménye ez a madárka.