Mikor találnak már fel végre pókirtót, ami az összes pókot kiírtsa a Földrő de mást nem?

„Mit is jelent az, hogy egy lényt úgy tekintünk, mint ami önmagában jó, mint ami inherens értékkel rendelkezik? Két általános elv kapcsolódik ide: a morális megfontolás és a lényegi érték elve.

A morális megfontolás elvének megfelelően minden élőlény, amely vadon él, pusztán amiatt, mert a Földön lévő életközösség tagja, megérdemli valamennyi morálisan cselekvő lény aggodalmát és törődését. Morális szempontból minden olyan alkalommal figyelembe kell venni javukat, amikor racionális cselekvők jó vagy rossz hatással vannak rájuk. Eszerint nem számít, hogy az élőlény melyik fajhoz tartozik. Mindegyik javának bizonyos értéket kell tulajdonítani, és el kell ismerni, hogy ennek az értéknek bizonyos súlya van minden racionálisan cselekvő személy megfontolásában. Természetesen a cselekvő személy számára szükségszerű lehet, hogy egyik vagy másik organizmus, vagy organizmus-csoport érdekével ellentétesen cselekedjen, hogy a többi csoport javát előmozdítsa (ideértve az emberek javát is). Ám a morális megfontolás elve szerint minden egyes létező egyed önmagában jó; minden egyed megérdemli, hogy morális szempontból tekintetbe vegyék. Az önmagában vett érték elve azt állítja, hogy tekintet nélkül arra, hogy más vonatkozásban milyen lényről van szó, ha az a lény az élet földi közösségének tagja, akkor javának megvalósítása lényegi értékkel bír. Ez azt jelenti, hogy java prima paciae megéri, hogy öncélként megőrizzék vagy elősegítsék, mégpedig annak a lények az érdekében, amelynek a javáról szó van. Amennyiben egy organizmust, valamely faj populációját, vagy valamely életközösséget inherens értékűnek tekintünk, úgy véljük, hogy sohasem szabad puszta tárgyként kezelni, vagy olyan dologként, melynek teljes értéke abból áll, hogy valamely más lény javának eszközéül szolgál. Minden egyes lény értékét úgy ítéljük meg, hogy önmagától és önmagában értékes.”

Molnár László: Legyenek-e a fáknak jogaik?