Igaz,hogy az elefántok megèrzik a halálukat ès mennek az elefánt temetőbe?

Az teljesen igaz, hogy az elefantok nagy figyelmet forditanak a sulyosan beteg, haldoklo vagy eppen kimult tarsaikra, sot a korabban elpusztult elefantok csontjaira, agyaraira is. A jelek szerint azt is kepesek felismerni, hogy a csontok az altaluk ismert, veluk csaladi kapcsolatban levo elefantok maradvanyai, es nemegyszer magukkal viszik oket egy darabon. Ezek a szokasaik adtak alapot az elefanttemetokrol szolo feltetelezeseknek. Ilyen temetok valojaban nincsenek, mert ha egy sulyosan beteg elefant eltavolodik a tarsaitol es maganyosan folytatja az utjat, akkor nem arra torekszik, hogy egy bizonyos meghatarozott foldrajzi helyen fejezze be az eletet, hanem peldaul a legkozelebbi to vagy folyo fele tart, mert szomjas. A gyengesege miatt nem tud messzire eltavolodni a viztol, hanem a kozeleben marad, amig elet van benne. Az persze konnyen elofordulhat, hogy ugyanazon a vizes, mocsaras helyen egymas utan ujabb es ujabb elefantok pusztulnak el, es az emberek az osszegyulemlett csontokbol, agyarakbol azt a teves kovetkeztetest vontak le, hogy elefanttemetorol van szo. Hasonlo feltetelezesek szulettek, amikor peldaul felig mukodo vulkani kraterekben rendszeresen aldozatul estek az elefantok a merges gazoknak, es a tetemeik egymas mellett hevertek.