A természetfilmeket hogyan veszik fel ragadozó vadállatokkal úgy hogy az operatőrt nem bántja egyik sem?

Többféle trükk is van rá.

Az egyik az, hogy sok-sok milliós felszerelése van, és azzal akár 2-300 méterről is tud olyan képet készíteni, amelyik úgy hat, mintha csak pár lépés választaná el.

Másik, hogy azok az állatok már hozzászoktak az ember jelenlétéhez, nem szerepel az étlapján, és nem érzi fenyegetve magát.

Aztán a filmesek tapasztalt vadőrökkel mennek terepre, előzőleg alaposan átbeszélnek mindent, és sokoldalúan felkészülnek.

Nem akarok lejáratni „nagy túlélőket”, de bár a tanácsok alapvetően hasznosak, de nem egyedül vannak a vadonban, hanem sok társsal, orvos minimum van, és altatópuskával, éles lőszerrel töltött fegyverrel vigyázó vadőrök is.

Szerintem valami módon csak védik magukat; pl. jó erős/stabil autóból kameráznak vagy valamiféle "vadlest" építenek.

A kamerájuk pedig képes távolról is közeli felvételeket készíteni.

2.-hoz: ez is igaz. Itthon egyszer majdnem ráléptem egy fotósra túrázás közben. A földön feküdt, teljesen lelapulva egy kis mélyedésben. Felette olyan álcaháló, hogy ha nem figyelsz, nem is veszed észre.

A statív is extrém terpeszben tartja meg a gépet. Olcsó állványokat szét sem lehet úgy nyitni, mint amennyire a profi céleszközök képesek.

Megfelelö tapasztalatuk van, tudják, hogy kell viselkedni, természetesen nem 20 cm-röl filmeznek.

Ennek ellenére minden évben történik egy-két (néha halálos) baleset, amikor valamiért egy-egy állat szokatlanul reagál.