Ti örültök, hogy visszatértek hazánkba a 100 éve kiirtott nagyragadozók?

Én is örülök neki. Hosszú távon még a vadászoknak is jó. Minden olyan területen, ahol (újra) megjelennek a ragadozók, az a tapasztalat, hogy néhány évig csökken a növényevők száma (tekintve a mai túlszaporodott állományokat, ez egyáltalán nem baj), de aztán megáll a csökkenés, és az állomány stabilizálódik a korábbinak kb. 80 százalékán. (Azért ez nem olyan nagy csökkenés.) Ezzel párhuzamosan látványosan javul az állomány minősége, megnő az állatok testmérete és trófeamérete egyaránt. Ez a vadászat szempontjából is kívánatos. Jah, hogy a növényevők óvatosabbak, éberebbek lesznek, és az ember nem tudja már őket olyan könnyen elejteni ezután? Az sem olyan nagy baj...

Mellesleg a vadászok szeretik hangsúlyozni, hogy ragadozók hiányában ők töltik be a szerepüket, és ezért van szükség a vadászatra, de a gyakorlati tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy nem lehet egy napon emlegetni munkájuk eredményességét az igazi ragadozókéval. Ami állományjavulást a ragadozók pár év alatt elérnek, azt a leggondosabb vadgazda is csak távolról tudja megközelíteni, 25-30 év munkával -- de mint tudjuk, ilyen vadgazdából egyre kevesebb van, alkoholista, kapzsi rabsicból ellenben annál több. Tudom, miről beszélek, zöldkabátos családból származom, és látom, mi megy...

Ezenkívül ahol van farkas, ott nincs kóbor kutya, kóbor macska. Ez sem utolsó természetvédelmi szempont.

Hasonlóan Jelekhez, nekem is felemás az örömem, bár nem egészen azért, mint az említettnek.

Bizonyos szinten én is örülök persze, mert szépek ezek az állatok, és jó, hogy ismét itt vannnak kis hazánkban.

Másrészt viszont amíg a társadalom újra hozzájuk nem szokik, egy kis aggodalomra is adhat okot az új felállás. Sok a felelőtlen turista, akik hajlamosak eltévedni az erdőben, és ez esetben már nem csak a kiszáradástól és az esti hidegtől kell tartaniuk, hanem mástól is. Tudom, hogy a vad ragadozók általában messzire kerülik az embert, de van azért néhány helyzet, amikor esetleg néhány sikertelen vadászat után (neadjisten télvíz idején) akár még az emberre is ráfanyalodhat. Ha pedig elkezd majd szállingózni az első hír a "gyilkos medvékről és farkasokról", valószínűleg az emberi félelem (és hülyeség) megint győzni fog.

Szerintem, ha már az állatvédő egyesületek azzal foglalkoznak, hogy honos nagyragadozóink ismét otthon érezzék magukat a hazai hegységekben, a médiának sem ártana egy kicsit ezzel foglalkoznia, és egy kis hasznos tudásbővítéssel megismertetni az embereket ezekkel az állatokkal, és, hogy miként lehet elkerülni a baleseteket.