Normális ez így?

Nagyon elegem van már abból, hogy a férjem állandóan azt csinálja amit az anyja mond neki.

Most pl. ő hazament 2 hétre, én nem tudok mert dolgoznom kell,nekem nincs szabi. Az igaz,hogy nagyon sok az elintézni valója a férjemnek, és hogy napokig nincs szabadideje, de amikor van,akkor sem képes arra ,hogy az én anyámhoz elmenjen és legalább annyit mondjon ,hogy szia.

Ha én lennék otthon soha nem tudnám megtenni,hogy legalább ne köszönjek be az anyjának.

Most fogunk új lakásba költözni,és megbeszéltük,hogy végre mindenből olyat veszünk,ami nekünk tetszik és végre a saját cuccainkat használhatjuk,( az eddigi albérlet bútorozott volt,és volt benne a kanáltól , lábason át ,ágynemű, minden) Csak ezek már elég régiek és végre olyat szeretnénk ami a mi elképzelésünk.

De erre az ő anyukája már pakol nekünk mindent össze, törölközőt,poharakat meg mindent,de nekem nem kell ! és nem ezzt beszéltük meg! és a férjem meg jó anya , igen anya ,...hoz el mindent.

Az új lakásba a saját igéenyeim szerint esélyem sincs olyat venni amit akarok,mert majd azt kell használnom amit más ad.

Nem arról van szó, nagyon kedves ,meg minden,meg más örülne neki, meg sokan összetennék érte a kezüket,de én már eleget éltem úgy hogy mindig a másét használjam,végre a saját ízlésem szerint szeretnék megvenni mindent.

De ha az én anyám ad valamit, úh, azt inkább már ne , nem fér be az autóba,mondd meg nekik ne csomagoljanak annyi mindent,mert úgyse tudjuk meg ennni, nem kell.

Csak mindig az amit az ő anyja ad. Az ő anyja szent és sérthetetlen , az enyém az mindig szar.

Ez így a normális?