Miért van az ha a saját lábadra állsz és nem hagyod hogy a családod beleszoljon az életedbe hálátlan vagy? Ha meg ugrálsz felnőttként is a szüleidnek akkor még mindig gyerek vagy és nem birsz kibújni anyuci szoknyája alol?

Kedves Kérdező!

Ha felnőtt vagy, sz@rd már le azt is, amit a Szüleid mondanak, meg azt is, amit más, a kenyerük javát már megevett emberek. Mindenkinek Önmagának kell kialakítania az életét úgy, hogy Neki jó legyen. A gyermekek fejlődésében is van egy időintervallum, amikor megtanul járni, beszélni és szobatiszta lesz. De ha nem tanulja meg időben ezeket, akkor is lehet értékes ember. Picasso dyslexiában, dysgráfiában és dyscalculiában szenvedett. Ez azt jelentette, hogy olvasási, írási és számolási zavarban szenvedett. Mégis milyen nagyra tartott festő, ráadásul olyan mondásai voltak, amik szintén naggyá tették. Ma vannak, akik a tanulmányaikat sem 18 évesen fejezik be, hanem vagy 16 évesen, vagy kitolódik a húszas évek végére. Ennek egyenes következménye az is, hogy a munkába állás periódusa is változó. Nos legnehezebb valóban a házasság. Tudniillik ehhez is kell fizikai, mentális, szociális és emocionális érettség. A gyermekvállaláshoz viszont nem csupán testi, lelki, szellemi érettség szükséges, hanem anyagi háttér sem árt. Én tanár vagyok, de sokkal jobban tisztelem azt az embert, aki nem alapít családot, mert úgy érzi, hogy nem Neki való, mint azt, aki elhagyja a gyermekét, vagy nagyitól kezdve bébiszitteren át idegenekig mindenkire bízza, csak hogy ne kelljen már a gyerekkel lennie, ő maga pedig megy kirándulni, vagy felnőtteknek szóló rendezvényekre. Ha valaki szívesebben megnéz egy drámát, mint egy gyerekeknek szóló filmet, az ne is vágjon bele a családalapításba, csak mert pár vén nyanya vagy papa azt mondja: "Ideje lenne már megnősülni, fiam.". Ha valaki ezért házasodik meg és vállal gyereket, az éppannyira nem felnőtt, mint az, aki nem házasodik. Ráadásul nem csupán a saját életét b@ssza el vele, hanem a házastársáért és a gyerekéét is, mert előbb-utóbb úgyis ki fog lépni abból a számára kényelmetlen helyzetből.

"Miért van az ha a saját lábadra állsz és nem hagyod hogy a családod beleszoljon az életedbe hálátlan vagy? Ha meg ugrálsz felnőttként is a szüleidnek akkor még mindig gyerek vagy és nem birsz kibújni anyuci szoknyája alol?

...

Tokmindegy melyik verzió akkor is savazni fognak."

Ha csak ezt a két lehetőséget látod, akkor meg is érdemled.