Anyósom szerint elkényeztetem a gyerekemet, hogyan kezeljem őt?

Nem fog "rádnőni", ez olyan buta felfogás. 2 éves kor alatt épülnek a kötődés-kapcsolatok a gyerekben, ha ilyenkor nem kapja meg a megfelelő figyelmet, biztonságot, szeretetet, a későbbiekben számos pszichés betegségre érzékenyebb lesz (főleg szorongással kapcsolatos betegségekre, hiszen a baba számára az egy stressz, hogyha az anya elérhetetlen. De pl. a borderline személyiségzavarra való hajlamot is részben az anya elérhetetlensége alapozza meg)

Nem szabad sírni hagyni a gyereket szándékosan, hiszen ilyen kicsi korban még nem tudja felfogni, hogy hová lett az anyja és visszatér-e. Ezért kezd el sírni egyébként, mert fél, ideges, stresszes, ha az anya nincs jelen. Ha pedig sokáig elérhetetlen marad ezek az érzések erősödnek és mivel ez a legtanulékonyabb korszak, ezek az érzések rögzülnek is, így fognak bekötődni az idegpályákra, hogy a világ félelmetes, bizonytalan, magányos. Ezeknek az érzéseknek TILOS kitenni a gyereket huzamosabb ideig (persze nem arról van szó, hogyha kimész a konyhába, wc-re akkor az az 5 perc sírás már káros, hanem arról, amikor valaki direkt síratja a gyerekét)

Ahol én lakok ott régebben divat volt, hogy sírni hagyták a gyereket. Nem azt mondom, hogy csak e miatt, de az ilyen ismerőseim nehezebben fejezik ki az érzelmeiket. Rákérdeztem erre az orvosomnál és azt mondta, hogy ez azért van, mert bizonyos hormonok (pl. oxitocin, dopamin) termelődnek akkor, amikor az anya érzelmileg kielégítően foglalkozik a gyerekkel és emiatt a gyerek biztonságban érzi magát. Ha meg sírni hagyják a gyereket ezek a hormonok nem termelődnek. Sőt mivel az agynak nem kell ezeknek a hormonoknak a termelődését serkentő jelzéseket küldenie ebben a tanulékony időszakban, az agy a későbbiekben a normálistól eltérően fog jelzéseket adni ezeknek a "jó" hormonoknak a termelésére és emiatt nemcsak az érzelmeiket fejezik ki nehezebben, de bizalmi kapcsolatokat, barátságokat is nehezebben alakítanak ki. Könnyebben vállnak depresszióssá, zárkózottá. Sőt, ha mindez nem lenne elég az agy viszont jelzéseket ad a stresszhormonok termelésére (hiszen a sírás és az egyedüllét, a bizonytalanság stresszes) aminek a termelésére pedig a későbbiekben sokkal könnyedebben ad parancsot az agy a későbbiekben (ergo az ilyen babák felnőttként érzékenyebbek lesznek a szívbetegségekre, magas koleszterintszintre, stresszes életmódra)

Szóval nagyon nincs igaza az anyósodnak, ne sírasd a gyerekedet szándékosan.

Sosem hagytam sírni gyerekemet!

Jó anyuka vagy ❤ amúgy meg te gyereked, neveld úgy ahogy TE latod jónak.

Sosem hagytam beleszóljanak senkinek!

"Mondom nem akarom őt kenelben tartani, mint a kutyákat."

Teljesen egyetértek veled.

Szerintem kerek-perec mondd meg anyósodnak, hogy nem vagy kíváncsi arra, hogy SZERINTE hogy kéne és mi a helyes. Majd ha szükséged lesz tanácsra, megkérdezed tőle. Ha rád nő a gyerek, az sem neki lesz rossz, úgyhogy ne szóljon bele.

Esetleg ritkítani kéne a találkozásokat, és amikor találkoztok, akkor semmi egyebet ne csinálj, csak a gyerekre figyelj.

És lehetőleg keresni más vigyázó embert is, hogy ritkábban kelljen anyósodat kérni (nem mondom, hogy sose, de ritkábban).

A járóka persze jó találmány, pl. így tudsz forró olajjal sütni, miközben a gyerek lát téged, de biztonságban van. De amikor nem muszáj benne lennie, nyilván hadd fedezze fel a világot.