Ti hogyan kezelitek anyósotok hóbortjait? Az enyém egyébként jóindulatú, mégis nehezemre esik elfogadni a bogarasságát.

Ilyen embert még nem láttam. Kint élt Amerikában, ahol olyan dolgokkal találkozott, amik teljesen kifordították magából. Azóta kizárólag mélymagyar szemszögből lát mindent, mindenkit (vadidegeneket is) azzal fáraszt, hogy "Magyarországon mindent leuralt a zsidó", el akarják feledtetni a magyarok valódi történelmét, Jézus is magyar volt, a pulikutya a Szíriuszról származik, a Szent Korona önálló életet él, stb.

Jogát tartja ahhoz, hogy mindenkinek megmondja, hogyan éljen: azt együk, amit Jézus mond, hova menjünk és hova ne, mit csináljunk a szabadidőnkben, stb.

Elítél mindenkit, aki nem az ő szemléletmódjának rendeli alá a mindennapjait, holott a saját életét képtelen kézben tartani. Folyton ugráltarja a fiát (a férjemet, aki egyke), minden jelentéktelen hülyeség miatt hívogatja, még nyaralásunk és kirándulásunk közben is.

Az esküvőnkön végig a zsidókat, a cigányokat, a migránsokat és a politikát szidta a vendégeknek, akik próbálták terelni a figyelmét, de nem lehetett leállítani.

Ha bejön engem meglátogatni a kórházba, akkor is ez a téma.

Nem rosszondulatú, mert törődikvelünk és a családdal a maga módján, de annyira felidegesít a mániájával, hogy sokszor nagyon nehezen tudom türtőztetni magam.

Önmagát nem veszi észre, de a páromnak mondogatja, hogy milyen mereven közelítem meg a viselkedését, amiben teljesen igaza van! Nem tudom, mi a helyes stratégia, a helyes hozzáállás vele szemben és ilyen irányú tapasztalataitokra volnék nagyon kíváncsi.

A férjem nem szól neki egy szót sem, mondván "öreg fát nem lehet átültetni", illetve hogy "egyik füleden be, a másikon ki" jellegű tanácsokkal lát el. Neki is igaza van, de nem sikerül így hozzáállnom. Úgy érzem, kudarcot vallottam.

Ki hogy közelítené meg ezt a viszonyt? Ti mit tennétek, hogy el tudjátok fogadni hasonlóan bohókás anyósotokat?