Milyen a kapcsolatod az anyósékkal/ gyereked párjával?

Nem kedvelem egyiket sem.

Aposom egy alkesz aki meg arokba nem fetreng de minden reggel palinkaval indit,leszazalekoltatta magat mert budos volt dolgozni...

Anyosom egy onzo egoista manipulativ no aki a felnott gyerekeinek csak ugy ad,h cserebe el is var kemenyen.

Szamomra ez a no nem ANYA....

Szamara a szereret uzlet...

A masik menye teljesen tonkrement mar ahogy a hazassaguk is...

Kemenynek kell lenni vele,de akkor sem erti meg probalkozik manipulal tovabb,beallitja magat az aldozat szerepebe,megsajnaltatja magat.

Igy sokszor beugranak a kelepcejebe.

En ezt teljesen atlatom szerencsere

Szoval mar az elejen leallitom h nalam nem mukodik a magiaja.

Egyenlore elviselem...

jah es meg nincs gyerek

Azért nem jó a viszony mert ők az első pillanattól kezdve azt akarják, hogy így legyen. A férjem családja egy látszat család, egy szinjáték az egész, érdekkapcsolatok... Amibe én belerondítok a jelenlétemmel, ezért ellenségesek velem.

Én egészen addig szerettem volna, hogy én is családtag legyek, amíg annyi rosszat nem kaptam tőlük, hogy leesett, hogy mindezt csak én akarom. Nagyon szar érzés, hogy rossz embernek tüntettek fel mindig is és minden rossznak okozója én voltam és vagyok számukra, holott én csak szeretetet adtam nekik nagyon sokáig.

Anyósomék nagyon jó viszonyban vannak mindhárom gyerekük párjával, pedig nagyon mások vagyunk pl. sógorom feleségével.

Sosem tolakodunk, mindig telefonálunk, hogy alkalmas-e, pedig közel lakunk egymáshoz. A családi összejövetelek teljesen rugalmasak, nem az van, hogy egyikünk megmondja, mit csináljon a másik, nincs sértődés, ha valami közbejön. Soha nem szólunk bele egymás életébe, bár szívesen segítünk/kedveskedünk egymásnak. Ki lehet mondani, ha nem értünk egyet, vagy nem akarunk valamit, amit a másik igen, de a döntés mindig egyértelmű, hogy kié. Pl. a kislányommal kapcsolatban mindig a mi szavunk számít, náluk pedig az ő szabályaik élnek. Sosem játszottunk hatalmi cirkuszt egymással, semelyik irányba, elfogadjuk egymást különbözőnek. Ettől még lehetünk szuper jóban. Ha valamiben segítség kell, igyekszünk azonnal ugrani, felajánlani, segíteni, de nem elvárás.

A gyereknek nincs még párja, 2 éves.

Anyósjelölték vannak egyelőre, együtt lakunk velük és az anyósjelölt anyjával, valamint párom tesójával. Apósjelölttel kb. semmilyen viszonyom nincs, max. köszönünk egymásnak, ha összefutunk a házban. Elég csendes ember, de olyan, mint ahogy az egyik válaszoló írta: mindig neki van igaza, mindig az kell, hogy legyen, amit ő akar, stb. Ő az, akivel másfél év alatt szerintem 10 percnél többet érdemlegesen nem beszéltem összesen. Anyósjelölt meg eléggé szolgalélek, plusz takarításmániás. Kedves, de kicsit bugyuta, néha erőltetett és kényszeres. Pl. nem hagy mosni, inkább kimos helyettem, de agyérgörcsöt kap, ha nem szabad a mosógép vagy a szárító, amikor neki épp moshatnékja van. Napi legalább egyszer felmos, de hétvégén kétszer-háromszor is. Viszont a mindennapi takarításnak az az árnyoldala, hogy valóban alaposan sosem takarít ki. Én szoktam letörölni a port a szekrényről, én veszem észre, ha ki kell tisztítani a lefolyót, én cserélek ágyneműket, stb. Ő szívesen elbeszélget órákon át akárkivel, viszont ebben a relációban én vagyok az, aki erre nem vevő. Nem bírom a small talkot, a pletykálást. Ennek ellenére szoktunk beszélgetni, bár inkább kevesebbet, de többször.

A mama viszont egy tündéri asszony, tipikus nagymama. :) Mindig süt-főz, mosogat, rá lehet venni néha egy-egy nyelet likőrre, tud titkot tartani, benne van minden cinkosságban. :)