Van itt valakinek kötekedős, kritizáló anyósa? Hogy bírjátok?

Hát mondott már nekem kritikát korábban. Például nagyon szerették az alakomat kritizálni. Igaz volt rajtam felesleg, de nem voltam még kövér csak husibb. Ők akkor nagyon büszkék voltak arra, hogy de ők vékonyak. Később (nem miattuk, hanem engem zavart) lefogytam vissza amilyen régen voltam. Akkor meg nem hogy elismerték, hanem: jaaaaj de vékony vagy, nem szép...! Hízzál! Ja meg amikor én lefogytam, érdekes mód anyósom is lefogyott mit ad isten (ő ezt hangoztatta), a férjem mamája, még az is lefogyott! Na mondom jé, hát nehogy már enyém legyen egy percig is a dicsőség, hogy mennyire erős önkontrolom van és elértem a célom...

Az én anyósom nem kötekedős, hanem alamuszi! Hátulról támadó és kibeszélő! Csak néha tett megjegyzést. De a lefogyásom az nagyon zavarta őket. Anyósom meg már most hízásnak indult, ugyan olyan a formája már lassan, mint nekem amikor volt rajtam - van hasa neki is, de ők csak az enyémet látták meg! Persze állítja ő egy gramot sem hízik! Biztos csak halucinálok ja. Náluk mindenki szebb nálam szerintük. Én kb egy rusnyaság lehetek a szemükben.

Nekem az alakom a gyenge pontom. Középiskolás koromban zaklattak mert duci voltam, bulémiás lettem. (Ezt tudta ő is) Most normál testsúlyom van. Egyszer nyáron beszólt az anyósom, hogy felszedtem pár kilót. Milyen vastag vagyok.

Na ez betalált...utána megint visszaestem..

Beszólt még a ruháimra, sminkemre, a hajamra, mindenre. A macskáimmal kapcsolatban is okoskodott. Nagy kritikus.

Inkább nem járok már hozzájuk.