Túlreagáljuk vagy jogos a felháborodásunk?
válasza:Itt valamiert divat arrol beszelni, hogy a szuloket a gyereknek tamogatni kell, de valojaban ez egeszsegtelen, es hulyeseg is. Egy embernek 50-60 eves korara meg kell, hogy legyen teremtve az egzisztenciaja, nem kellene, hogy ra legyen szorulva a gyerekei segitsegere, hiszen 50 eve volt penzt gyujteni. Ha az alatt az ido alatt vegig csak gyari munkas volt es nem tudott tartalekot felhalmozni, magara vessen.
Rohadtul egeszsegtelen dolog, ha valakinek penzelni kell a sajat szuleit. Ez forditva kene hogy legyen. Az evolucio is igy van berendezkedve. Az allatvilagban sem azt latjuk, hogy a fiatal allat ellatja a szuleit, hanem forditva...
válasza:Jogos a felháborodásotok, persze. De azért annak örülj, hogy a férjed tökös, nem úgy, mint itt a férfiak 90%-a, aki nem mer ellentmondani az anyjának, mert hát "mégiscsak az anyám". Példát lehetne venni róla, sok anyámasszonykatonájának.
Örüljetek a babátoknak, várjátok szeretettel, anyóst meg nagyívbe letojni.
#1 - Nekem azzal semmi bajom nincs, ha valaki támogatja a szüleit, mert előfordulhat, hogy a szülő képtelen lesz az önellátásra. Sajnos az én anyukám és apukám is rosszabb anyagi körülmények között élnek. Amikor tudtam, segítettem nekik is, de most úgy alakult, hogy ők támogatnak minket. Nem várom el tőlük, ahogy anyóséktól sem várunk el semmit. Nekik is ugyanúgy adtunk, segítettünk valamilyen formában, ha tudtunk, de már nem. Azok után, ahogy viselkedik velünk, nem tudunk úgy nézni rá és a család többi tagjára, ahogy korábban, mert bizony ők is bőven tettek azért, hogy így álljunk hozzájuk. A pénzt egyébként nem "magának" kérte, hanem az unokáinak, de erre inkább nem térnék ki..
#2 - Másfél hónapja nem beszéltem az anyjával, mert legutóbb annyira kiborított a kétszínű viselkedésével, hogy azt mondtam elég. A férjemnek is kellett egy kis idő, mire rájött a dolgokra. Ő sem szereti a konfliktusokat, próbálja elkerülni őket. Igyekszik nem szítani a tüzet, de ha szemtől szemben nyíltan piszkálja az anyja és durván, akkor nem hagyja magát. Ha van is valami, próbál normálisan beszélni vele, de mostanában rájött, hogy nem nagyon lehet, így nem is foglalkozik vele..
válasza:Nem, nem akadtam volna ki. Ha segítségre van szüksége valakinek, akkor kér. Evidens, hoyg attól, aki a legközelebb áll hozzá: gyerek a szülőtől, szülő a gyerektől. Ha több gyerek van, akkor logikusan attól, akitől a legnagyobb esély van rá. A keres nem azt jelenti, hogy köteles vagy adni. Nem kell adni, ha nem tudsz, vagy nem akarsz.
"Hozzáteszen, anyóst egyáltalán nem érdekli mi van a gyerekkel vagy velünk, azt sem kérdezte meg, hogy hogy állunk a babakelengyékkel, mindene meglesz-e."
Ugyan szomorú, ha egy nagyszülőt nem érdekel a születendő unokája, de előfordul és akármilyen rosszul is esik, el kell fogadni. A saját gyereketeknek pedig a ti dolgotok mindent beszerezni, nem a nagymama feladata.
Nem gondolom hogy jogosan háborogsz, de a te dolgod. Ha neked jobb érzés puffogni, akkor puffogj. Siman csak nemet kell momdani, ha nem akartok segitenim nem olyan bonyolult ez
válasza:En nem arrol beszeltem hogyha a szulo egeszsegugyi ok miatt nem tudja ellatni magat... akkor segitenék, az mas.
De arra, hogy "meg vagyok szorulva" biztos nem adnék se az en szuleimnek se paromenak egy ftot se... 3x annyi idejuk volt rendezni az eletuket es penzt keresni mint nekem, egy olyan rendszerben nottek fel, ahol mindenkinek kenyelmes munkaja volt, es engem akarnak lehuzkodni?
#4 - Úgymond "normális" esetben én sem akadtam volna ki, ahogy a párom sem, mert korábban mindig segítettünk, akár anyagilag, akár másképp. Nem várom el azt sem, hogy bármiben is segítséget nyújtson a mi gyerekünk kapcsán, mert evidens, hogy mi biztosítunk neki mindent. Nekünk az a fájó pont, hogy egyáltalán nem érdeklődik a hogylétünk felől, semmit nem kérdez. A bajban mindig számíthatott ránk, a mélypontokon mindig mellettük voltunk, de az utóbbi félévben csak mocskol minket, pedig tényleg nem adtunk okot rá. Ebből lett elege a férjemnek is, hogy mi vagyunk a rosszak. Ekkor jutott el arra a pontra, amikor azt mondta nekem, hogy hagyjam, ne is beszéljek vele, mert nincs kivel. Azóta nem foglalkozik vele ő sem. Bemegy, megkérdezi hogy vannak, pár szót vált velük, ha panaszkodik a többiekről azt meghallgatja és ennyi.
#5 - Ne haragudj, kicsit félreérthető voltam. :) Mi pont abban a szituációban vagyunk, hogy a férjem szülei keresőképesek, az enyémek viszont rokkantnyugdíjasok. Soha nem tettünk közöttük különbséget, mindig segítettünk, ha szükség volt rá, hol az egyiknek, hol a másiknak. Jelenleg nem tudunk sajnos. Abban viszont teljesen egyetértek veled, hogy ne akarjanak lehúzkodni. Az a legrosszabb, amikor egy családban több ilyen ember is van..
válasza:Van egy rossz hírem: a párod nem vált le az anyjáról - korántsem! - csak fizikailag megpróbálja magát elszigetelni tőle.
A valódi leválás a teljes lelki önállóságot jelenti, amit az ilyen anyuci, mint a párodé, nem fog megengedni.
Jó úton jártok, az dícsérendő. Sok fiatal nem jut el eddig. Ahhoz azonban, hogy anyuka ne tudjon többé titeket soha terrorizálni, és a család többi tagjával maniuplálni, a férjednek egyszer össze kell szednie a bátorságát és konfrontálódnia kell a mamával, és keményen! Mondja meg neki azokat a sérelmeket, amiket te leírtál, és amik az ő lelkét nyomják és ne törődjön vele, hogy anyuci mit szól ehhez.
Az ilyen, erősen manipulatív, gyerekeit ugráltató, azokat csak eszköznek hazsnáló, nárcisztikus Pókasszony-típusokkal a legjobb levélben konfrontálódni. Írjon meg mindent, és adja fel, postán papír és toll, bélyeg. A választ azonnal felbontatlanul széttépni és elégetni.
Utána anyucit kiiktatni egy időre (facebook és telefon, bármely más kapcsolat), a testvéreket, akiket rátok fog uszítani hatalmas sértődésében, mind szépen helyretenni.
Az sem számít, ha csak ketten (vagy hárman, ha addigra megjön a gyerek is) töltitek a karácsonyt.
Egyet nem szabad: meghátrálni és bocsánatot kérni. Ja: a pénzt kérje a kedvenceitől - ez evidens.
A többihez lehet egy jó pszichológus segítségét kérni, ha akarjátok, mert a család úgy gázos, ahogyan az ilyen anyáké szokott lenni. De nem szükséges. Ha a férjed már ki tudja húzni a gerincét és anyukával szemben meg tud védeni téged, önmagát, és a születendő gyereket, akkor megérdemli a FÉRFI és az APA nevet. A "mama bármikor ugráltatható kis pincsije" helyett.
Sok erőt!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!