A férfiak miért nem írnak ki olyan kérdést, hogy "Ki az első egy nő életében"?

Pedig nagyon gyakori a férfiak között is a kisajátítás, féltékenység. Sok ilyet láttam már ismerősök között is, hogy a férfi teljesen elszigeteli a nőt a barátoktól, családtól.

A férfiak is ugyanazokat a játszmákat játsszák, mint a nők, csak ők hallgatnak róla.

"A férfiak miért nem írnak ki olyan kérdést, hogy "Ki az első egy nő életében"?"

A legtöbb férfi nem osztja meg mással a magánéletet a baratanin kívül.

"Miért nem akarják leválasztani a nőt a családjától?"

Ugyanúgy akarják, mint a nők. Sőt...

"Miért nem érzik megrövidítve magukat, ha a nő szereti a szüleit?"

Ugynugy megrövidítve érzik ők is magukat.

"Miért nem vívnak hatalmi harcot az anyóssal-apóssal?"

Vívnak ők is bizony.

"Miért nem féltékenyek rájuk?"

Féltékenyek

"Pedig inkább a nőkre jellemző, hogy a saját anyjuk nyakig benne van a fiatalok életében, jönnek-mennek egymáshoz, telefon, mesélgetés, panaszkodás, első helyen vannak tartva az ünnepeik,...stb."

Anyuci pici fia ugrik az első sóhajra, mindent tud a xemet menyről, ugyanuyg első helyen vannak nálam az ünnepek.

"Nyilván van roppant kevés kivétel, most nem őrájuk vagyok kíváncsi, hanem a jelenség magyarázatára."

Valóban, kevés a kivétel, aki nem ilyen.

Mert a birtokló-kisajátító viselkedés inkább a nők sajátja.

Ugyanezzel függ össze, hogy az anyós-meny konfliktusok sokkal gyakoribbak, mint az anyós-vő, após-meny, após-vő konfliktusok együttvéve. Ott is a két nő azon hadakozik, hogy melyikük dirigáljon a férfinak.

A nők túlfontoskodnak mindent, azt gondoljak ah ők csinaljak az ugy a legjobb es ha valamire nincs rahatasuk az rosszul fog működni.

Felesleges energiakat forditanak a hulyesegre ahelyett, hogy hasznosan hasznaljak fel azokat.

1 percre be nem all a szájuk pedig csak a langyos levegőt fújják ki.

Az elvárásaik megvannak de persze csak másokkal szemben.

Azért, mert a nők önállóbbak mint a férfiak. Le tudnak válni a szüleikről. Nem anyuka mondja meg nekik mit kell tenniük még 50 évesen is.

A nő is szereti a szüleit, de egészséges módon. Nincs olyan beteges ragaszkodás köztük, egészségesebb az egész kapcsolat. Amikor már saját családot alapítanak, akkor a párjuk, gyerekük kerül előtérbe, nem pedig az anyjuk.

Nem tudom miért olyan parazitikus a kapcsolat az anya-fiú párosoknál. Olyan, mintha a fiút az anya magának nevelné. Nem akarná, hogy később bárki fontosabb legyen az életében nála.

Egész életükben kiszolgálják a kisfiúkat, nem kell nekik tudni főzni, mosni, ellátni magukat. Arra van anyuka. Ezt tanulják meg. Mikor felnőnek akkor nem tudja őket elengedni anyuka, mert ki fog gondoskodni majd a kisfiáról? Mit fog majd enni ha anyuka nincs ott neki? Mi lesz majd vele nélküle? stb.

Én legalábbis ezt a jelenséget tapasztalom a környezetemben. Sok ismerősömnek, rokonomnak, munkatársamnak van gyereke és ezt látom.

Az is érdekes hogy amint megszületik a kisfiú, az apa valahogy kikerül a képből. Anyuka élete szerelme onnan a fia, facebookon a képeiken apuka már nem is szerepel, szinte szó se esik róla. El van felejtve.

A kisfiú ahogy felnő, nagyon anyás lesz, és nehéz lesz neki leszakadni róla. Ha megpróbálja, akkor anyuka érzelmileg manipulálja. "Ezért szültelek meg/neveltelek fel?"

Ritka jelenség az önálló férfi, aki nem az anyjától függ.

Azért, mert nem nézel be a felnőtt párkapcsolatok topikba, és nem látod a sok nyafogó férfi társad.

Azért mert más férfiak nem veled osztják meg a bajaikat, a barátnőd viszont igen.

Vagy éppen azért, mert neked nincs barátnőd, ezért szeretnéd ha más se lenne boldog és mindenkinek egy nyafka feleséget/társat képzelsz el.

Tehát ha nincsenek bizalmas barátaid, akkor szerezz néhányat, menjél velük sörözni és megtudod mi az a férfi hiszti. Ha a barátnőd folyton panaszkodik, akkor vidd el vacsorázni, vigyél neki virágot, legyél megértő. Ha így is csak panaszkodik, hagyd el.

Végül pedig ha nincs barátnőd, akkor csajozni tessék gyakorizás helyett.