Éreztek valamit a párotok szülei iránt? Harag, szeretet, düh, szomorúság, megvetés vagy tisztelet?

Kedvelem a szüleit, úgy, mint két szimpatikus embert. Normális, dolgos emberek, ezért valahol tisztelem is őket, mint bárkit aki ilyen. Családi rendezvényeken találkozunk, meg néha összefutunk itt-ott, elvagyunk, elbeszélgetünk. Gyerek még nincs, az még lehet ütközési pont később (már van unokájuk párom testvérétől, eléggé beleszólnak ott a dolgokba, de persze lehet, hogy a miénknél semmi ilyen nem lesz, ki tudja).

Párom testvéreit bírom, a húgával kifejezetten jóban vagyunk, a bátyja meg olyan nem sok vizet zavar típus.

Összességében szeretem a párom családját, de mondjuk úgy, hogy meg van róluk a véleményem.

22/L

Mostanában sokat csalódtam bennük. Nemrég volt az esküvőnk, hamarosan szülök és vmelyik nap közölték ők semmit nem adnak ajándékba nekünk egyik alkalomra se. Közben 2nyaralójuk van, magas a nyugdíjuk(de minden nap pezsgőznek, a világ végére elutaznak a kedvenc szalámijukért). Nem érdekel hogy adnak e vmit, de ez a kijelentés nagyon tapintatlan volt. Sajnálom a párom emiatt, nem ezt érdelmi, ő rengeteget segít, segített nekik.

Anyukám rokkant nyugdíjasként adott vmit nekünk, pedig mondtam neki hogy ne. ( kevés pénzből él) apukám mindig hoz nekünk vmit, és bele segít a babakelengye vásárlásba is.

Tavaly anyósék elraktak 50kiló gyümölcsöt, egy dekát nem kaptunk belőle. Legutóbb a párom vitt hozzájuk sok húst, mert ott nagy a fagyasztó. Én alig sütöttem belőle, ök meg kb 70%-át felzabálták, stb...