Merjek bízni bennük vagy inkább még ne?

Nem fogják. :) De ne aggódj, bízz a megérzéseidben. Ha azt látod, hogy gondoskodó nagyszülők, akkor mindent megfognak tenni, ami létfontosságú az unokájuk szempontjából.

Ami szerintük nem az (pl. alvásidő erőltetése, valamit megegyen, nevelési alapelvek, stb.), hát... rossz hírem van. Ez még a legjobb nagyszülőknek is nehéz. Úgy kényeztetik, ahogy csak tudják. "Nem aludt délután, de nem baj, majd alszik este." Ez már csak így működik... :) "Nem ette meg az almát, adtam neki csokipudingot." Direkt nem tömjük ilyenekkel... :) Annyi, de annyi ilyen van/lesz. Én azt mondom viszont, hogy ez legyen a legkisebb gond. Adj nekik esélyt és légy nyitott. Egyszer egyszer nem dől össze ezektől a világ. Nekem inkább az a tapasztalatom egyébként, hogy én továbbra sem leszek jó, vagyis mindent elrontok, amit elronthatok és hogy csinálhatom ezt így vagy úgy és amúgy is a kicsi fiuknak is főzzek már normálisat, hogy lehet így bepelenkázni a gyereket, ne így fogjam, és stb. Nekem komolyan kimerítő az a két nap érzelmileg, amit együtt kell töltenem anyósommal.

Viszont az unokát a tenyerén hordozza és tényleg nagyon jó nagyszülő. Amíg csak nekem kell nyelnem a sz*rt addig úgy vagyok vele, hogy benyelem. A mi rossz viszonyunk nem kell, hogy az unokájával való viszonyára is rányomja a bélyeget.