Feleségek, az anyósotokat/apósotokat bevonjátok ugyanannyira a családi életbe/gyereknevelésbe, mint a saját szüleiteket?

"mert a férj akkor tud menni látogatóba munka miatt" - mert a férj milyen munkát végez, hogy kéthetente egyetlen egyszer van csak szabad pár órája?

Én sem mennék anyósékhoz állandóan, főleg nem a férjem nélkül.

Bocs, de szerintem igaza van az egyesnek.

Nekem már anyósom meghalt sajnos, kedveltem, jó volt a viszonyunk, de a férjem nélkül egyszer sem voltam nála a 14 év alatt, ahogy a férjem se járkál egymaga az én szüleimhez.

Viszont tény, nem vontam be annyira anyóst a gyerek dolgaiba, mint anyukámat, a férjemnek lett volna erre lehetősége de ő sem tette, ez nem gondolom, hogy az én kötelességem lett volna... Sőt anyós se törte magát soha, hogy a heti 2x pár óránál föbbet legyen az unokával.

#7 Milyen idióta dolgokkal?

Nem azért nem érezzük magunkat otthonosan az anyósunkkal, mert ezzel foglalkozunk, hanem mert így érezzük magunkat és kész.

A saját szüleinkkel való találkozás kötetlenebb. Ha ők jönnek, előttük jók vagyunk a foltos pólóban, tudjuk hogy nem érdekli őket a koszos edény a mosogatóban, és nem sértődnek meg ha kicsit otthagyjuk őket a kanapén amíg kiteregetünk. Ha mi megyünk, nem kell vigyázzban ülni az ebédlőasztalnál, nem kell illemből enni, nem kell mindenhez engedélyt kérni mielőtt hozzányúlnánk. Van téma, de az sem zavar senkit, ha 20 percig nem szólunk egymáshoz, mert mással foglalkozunk.

Anyósékkal viszont a látogatás egy vendégség illemszabályokkal, ami erőfeszítéseket kíván. Jó, lehet én vagyok a hülye, amiért foglalkozom vele, hogy ne legyen felforgatva a ház mikor jönnek, nem dobom fel a lábam a kanapéjukra, és mikor a másfél éves gyerek pakolászni akarja a cuccaikat, megkérdezem hagyhatom-e, meg próbálok feldobni valami uncsi tölteléktémát, mikor kezd beállni a csend, mivel igazán közös témánk a gyereken kívül nincs. Gondolom megtehetném azt is, hogy nem "foglalkozom ilyen idióta dolgokkal", aztán olyan bunkónak tartanak, amilyennek akarnak.

Ennek ellenére nálunk anyósomék látják többet az unokát, mert meghalnak, ha nincs meg a heti pofavizit. És igen, a férjem intézi, viszi a gyereket, nem az én dolgom. Én nem megyek, csak kb minden negyedik-ötödik alkalommal, mert úgy érzem, az illemlátogatások helyett ezer hasznosabb és kellemesebb dologgal el tudom tölteni azt a kis időmet. Sosem voltam ott a férjem nélkül, nem csinálok magamnak ilyen "nemszeretem-programot", ha nem muszáj. A saját szüleimhez nem megyek heti háromszor, mert már lejöttem anyám emlőjéről, meg nekik is van életük rajtunk kívül is. De még csak minden áldott héten sem megyek. Szeretjük egymást, de nekünk nincs igényünk ennyi összejárásra.

Szép dolog, ha valaki az anyósáékkal is annyira egy hullámhosszon van, mintha őket is magának választotta volna, és igazán élvezik a közös időt. De ez ritkább, mivel a párunk szülei random emberek, akiket a "csomagban kaptunk", és nem valószínű, hogy pont olyan típusok, akikkel amúgy is szívbéli barátságot kötnénk. Csak az illem keretein belül, egymás felé jószándékkal elvagyunk valahogy.

9, vérrokonsság szempontjából írta az 1-es. Ezenfelül nagyon sokan nem úgy járnak anyósékhoz, mint a szüleikhez. Én pl. szüleimnél, ha éhes vagyok, csinálok magamnak egy szendvicset, egy kávét stb. Anyóséknál nem nyúlnék csak úgy be a hűtőbe.

Nem szeretek náluk wc-re sem járni. Egyszerűen nem érzem magam olyan jól náluk, vendégnek érzem magam és feszengek. Nyilván nem fogok heti háromszor átjárni feszengeni, pedig semmi bajom velük, kedvelem őket.